Belső migráció Romániában és Erdélyben a 2011-es népszámlás után

Elemzések

Népesség, belső migráció, 2012–2019

Romániában és Erdélyben 1991 után a belső migráció intenzitása a 2000-es évek elejéig csökkent, majd 2005 után kisebb és 2015 után már nagyobb mértékben nőtt. Romániában az elmúlt népszámlálást követően a lakosság körülbelül 12-15%-a (minden hetedik-nyolcadik lakos) változtatta meg a lakhelyét, elköltözve egyik településről a másikra az országon belül.

2011 után leginkább Bukarest-Ilfov régió migrációs nyeresége növekedett. Erdélynek is pozitív az egyenlege, a migrációs arány itt is növekedett, de kisebb mértékben. A többi romániai régió esetén migrációs veszteséget láthatunk. Erdélyen belül a fő befogadó megyék Temes és Kolozs megye voltak. Másodlagos migrációs célpontoknak Szeben, Brassó, Arad és Bihar megyék tekinthetők. A többi erdélyi megyének belső vándorlási vesztesége volt ebben az időszakban.

Erdélyben a fő migrációs célpontok a nagyvárosi körzetben levő települések voltak: elsősorban a Kolozsvár, Temesvár, Brassó, Szeben és Nagyvárad vonzáskörzetében levő községek és kisebb városok. Összességében az erdélyi városok, ezen belül főleg a kisebb városok nettó migrációs veszteséget mutatnak. A legnagyobb népességkibocsátó települések az egykori ipari vagy bányászvárosok, vagy olyan községek, amelyek távol esnek a megyeszékhelytől vagy fontosabb városoktól.

1. Bevezető

A migráció vagy vándorlás a demográfiai folyamatok legkevésbé precízen követhető vagy statisztikailag megfogható ága. A vándorlás – amely lehet ideiglenes vagy végleges, nemzetközi vagy országon belüli – nem minden esetben kerül adminisztratív rögzítésre, ezért a statisztikákban pontatlanul tükröződik, vagy csak később jelenik meg, például népszámláskor vagy nagyobb összeírások esetén.

Ezen belül a belső, vagyis országon belüli vándorlás vagy migráció valamelyest pontosabban követhető. Az országon belüli lakhelyváltoztatás is lehet huzamosabb idejű vagy átmeneti jellegű. Ezt az alábbiakban foglaljuk össze:

Az egyes személyek nem minden esetben járják el a lakhelyváltoztatással járó adminisztratív procedúrát vagy ezt nem a költözéskor teszik. Romániában – 2009 után – a személyi igazolvány módosítása relatív egyszerű, de sok esetben az új személyi igazolvány kiváltása csak a költözés után néhány évvel történik (például lakásvásárláskor vagy családalapítás esetén). Főleg fiatalok esetében jellemző, hogy néhány év alatt több helyen is laknak, és ezt részben vagy egyáltalán nem jelentik be. Az is elképzelhető, hogy egy személy néhány évet máshol lakik – akár belföldön, akár külföldön – és visszatér az eredeti lakhelyére, és ezt a statisztika egyáltalán „nem látja”. Másrészt vannak olyan helyzetek is, amik kikényszerítik az adminisztratív rögzítését a lakhelyváltoztatásnak. Például, ha egy diák középiskolai vagy egyetemi bentlakásba költözik, ilyen esetben az ideiglenes vándorlást jellemzően rögzítik. Olyan helyzetek is vannak, amikor egy személy lakhelyváltoztatást regisztrál, de nem az új lakcímen lakik, hanem egy másik lakcímen ugyanazon a településen. Ez olyankor fordulhat elő, amikor egy adott személy vagy család nem rendelkezik (még) saját lakással és egy ismerőséhez „költözik” hivatalosan, de valójában albérletben lakik. Ezek a helyzetek, ha adminisztratív szempontból nem is fedik le a valóságot, de legalábbis statisztikailag rögzítik a lakóhely-változtatás megvalósulását. Több más hasonló helyzet létezik vagy létezhet, amit nem részletezünk itt.¹ A fentiekre azért tértünk ki, hogy érzékeltessük: tisztában vagyunk azzal, hogy a statisztikai adatok nem képezik le a társadalmi folyamatokat azok teljes komplexitásában.

A fentiek figyelembevételével a belső migráció statisztikai feldolgozása fontos és rávilágíthat bizonyos trendekre. Az alábbiakban célunk elsősorban nem az, hogy a belső vándorlásnak a népességszám változására gyakorolt pontos hatását leírjuk, inkább az, hogy az egyes adminisztratív egységek, megyék, településtípusok vándorlási mutatóinak összehasonlítása mentén az elmúlt évek trendjeit vázoljuk.

Ugyanakkor a statisztikai hivatal nem közöl kereszttáblákat (egy kivétellel, lásd lennebb), vagyis nem tudjuk honnan hová költöztek az egyes személyek, csak azt tudjuk, hogy adott megyéből vagy településből hányan vándoroltak el vagy költöztek be. Ezekre a kérdésekre a jövő évi népszámlálás adhat részletesebb válaszokat.

A 2012 utáni periódus belső migrációs arányszámait a következőképpen számoljuk: az abszolút értékben megadott migrációs számokat (érkezők és távozók száma, illetve ezek egyenlege) a 2011-es népszámlálás által rögzített népességre vetítjük (ezrelékben megadva).

2. Rövid kitekintés

A 19. század végétől kezdődően az urbanizáció volt az egyik legjelentősebb globális és helyi társadalmi-demográfiai jelenség. Régiónkban is az iparosodás, majd az iparosítás óriási tömegeket vonzott a városokba. A szocializmus idején Romániában ennek az irányított folyamatnak kimondott célja volt a rurális (falusi) lakosság arányának csökkentése. Ez a folyamat Romániában a 20. század végéig elhúzódott. Ennek ellenére jelenleg is Románia az egyik legkevésbé urbanizált európai ország: az urbánus lakosság aránya valamivel 55% fölött van (1948-ban ez az arány 23% volt, 1992-ben pedig 54%).

Közvetlenül az 1989-es rendszerváltozás utáni első években sokan legalizálták a nem hivatalos városi tartózkodásukat, ezért a statisztikában egy óriási faluról város irányába történő mozgás látható 1990-1991-ben. Ezután a belső migráció intenzitása csökkent, és az 1990-es évek közepétől inkább a városról falura költözés erősödött. Ez az akkori gazdasági viszonyoknak, az ipar leépülésének, a munkanélküliség megnövekedésének tudható be. A 2000-es évek elejéig még nem beszélhetünk jelentős külső migrációról sem.

Az elmúlt 30 év falu-város vonatkozású migrációs trendjei az alábbi táblázatban láthatók. Ez az egyetlen olyan, a Statisztikai Intézet által közzétett táblázat, amelyik a migráció irányáról (honnan hová) szóló információt is közöl. Mint a táblázat is mutatja, létezik faluból faluba (egy községből egy másik községbe) és városból városba való költözés is, de a faluból városra és városról falura költözés arányszámai némileg magasabbak. Összességében megállapítható, hogy a belső migráció intenzitása a 2000-es évek elejéig csökkent, majd 2005 után valamelyest növekedésnek indult. 1997 után a városoknak jellemzően migrációs veszteségük volt, vagyis többen költöztek városból falura, mint faluról városba. Ez egy nagyon felületes összegzése lenne a romániai belső migrációs folyamatoknak, elemzésünk további részében ezt jelentősen árnyalni fogjuk.

Az állandó belső migráció fő trendjei 1989 után Romániában
Településtípusok szerint, migrációs arány (1000 főre)

Forrás: Tempo Online, POP311A, POP303A (utolsó oszlop)

3. A rendelkezésre álló adatok összehasonlítása

Elemzésünk fő célja a 2011-es népszámlás utáni időszak belső migrációs trendjeinek vizsgálata. Elsőként áttekintjük, milyen adatokból indulunk ki, ez ugyanis nagymértékben behatárolja elemzésünk lehetőségeit. A román statisztikai hivatal három különböző adattípust közöl, de ezeket nem egyforma részletességgel. Ezekben az adattáblákban minden esetben a településről érkezők és távozók számát adják meg, ebből számolunk migrációs egyenleget (az érkezők és a távozók közötti különbség):

1. Állandó belföldi vándorlás: megyei szintű adatok (a településszintű adatok aggregálva vannak)
2. Állandó belföldi és külföldi vándorlás: településszintű adatok (UAT)
3. Ideiglenes belföldi vándorlás: településszintű adatok (UAT)

A második adattípus a belső migráció mellett a regisztrált külső migrációt is tartalmazza: hányan költöztek külföldre az adott településről, vagy hányan költöztek külföldről az adott településre. Sajnos csak az állandó belső migrációról vannak településszintű adatok, ezért az elemzés során mind az 1-es, mind a 2-es adattípussal is dolgozunk. Az ideiglenes belföldi migrációt csak részben érintjük, elemzésünkben elsősorban az állandó migráció jelenségét vizsgáljuk.

A rendelkezésre álló belső migrációs adatok összehasonlítása
Régiók szerint, 2012–2019, abszolút számok

Forrás: Tempo Online, POP301B, POP302B, POP307A, POP308A és saját számítások

A fenti táblázatban az 1-es és a 2-es adattípusokat hasonlítjuk össze. Románia szintjén a belső migráció összegyenlege nulla, mert ugyanannyian mentek el valamely településről, mint amennyien érkeztek egy másikra. Az utolsó oszlop az első két oszlop különbségét mutatja: mivel a 2-es adattípus tartalmazza az 1-est is, ezért a külföldi migrációs nyereség/veszteség számításához a belföldi és külföldi vándorlás egyenlegéből kivonjuk a belföldi vándorlás egyenlegét.

A nyilvántartott/dokumentált külföldi vándorlást is – mely vélhetően egy kisebb része a valós külső migrációnak – tartalmazó vándorlás 150 ezer fős migrációs nyereséget mutat a vizsgált, 2012–2019 közötti periódusra. Ezek az adatok erősen torzítottak, és ez a pozitív egyenleg vélhetően azokat a Moldovai Köztársaságból érkező személyeket is tartalmazza, akik többnyire moldvai megyékben és Bukarest környékén regisztrálták a lakhelyüket. Sejthető, hogy ezek a személyek kisebb-nagyobb része csak a román állampolgársággal járó előnyök miatt regisztrálta Romániában a lakhelyét, és nem feltétlenül tartózkodnak az adott címen. Természetesen más okai is lehetnek ennek a torzításnak, ennek felgöngyölítése itt nem célunk.

Erdélyben a két adattípus közötti különbség nem jelentős, a regisztrált külső migráció 30 ezer személlyel csökkenti Erdély 48 ezres belső migrációs nyereségét. Ez a 30 ezer külföldi vándorlási veszteség vélhetően csak töredéke a valós külföldi vándorlási veszteségnek. Székelyföld és Közép-Erdély esetén a különbség a két adat között elenyésző, Dél-Erdélyben és Bánságban figyelhető meg nagyobb külföldi vándorlási veszteség.

A vizsgált időszakban az állandó és az ideiglenes belföldi vándorlás egyenlege Erdély és Bukarest esetén pozitív, Havasalföld és Moldva esetén negatív. A regisztrált állandó vándorlási események száma közel kétszerese az ideiglenes belföldi vándorlási események számának.

Romániában 2012 és 2019 között 3 millió állandó belső vándorlást rögzítettek, ebből feltételezhetően csak egy kisebb arányt képviselnek azok, akik többször változtattak lakhelyet ebben a 8 évben. Tehát elmondhatjuk, hogy körülbelül 2,2-2,6 millió személy, a lakosság 12-15%-a (minden hetedik-nyolcadik lakos) változtatta meg a lakhelyét (elköltözve egyik településről a másikra) az országon belül az elmúlt népszámlálást követően.

Ahogy fentebb is jeleztük, az ideiglenes lakhelyváltoztatás maximum egy évre szól. Vagyis elképzelhető, hogy ugyanaz a személy akár kétszer vagy többször is regisztrálta ideiglenes költözését 2012 és 2019 között. Tehát az ebben részt vevő személyek száma feltételezésünk szerint sokkal kisebb, mint a regisztrált 1,6 milliós ideiglenes vándorlási esemény.

Az állandó és ideiglenes belföldi migrációban résztvevők száma
Romániai nagyrégiók szerint, 2012–2019 összesítve, abszolút számok

Forrás: Tempo Online, POP301B, POP302B, POP304A, POP305A és saját számítások

Az elmúlt 8 év belső migrációs trendjeit elemezve, megállapítható, hogy 2011 után a belső migráció intenzívebb lett. Bár nincsenek pontos adataink a helyben levő népességről, tudjuk, hogy Románia összlakossága a természetes fogyás és a külső migráció együttes hatásaként folyamatosan fogy. 2012–2015 között átlagosan évi 364 ezer állandó belső vándorlást rögzítettek Romániában, majd 2016–2019 között már átlagosan évi 390 ezret. Ez 7,4%-os növekedést jelent, ha a valós népességszámra vetítenénk, az még nagyobb növekedést mutatna. Ugyanezek a számok Erdélyre a következők: 2012–2015 között 107 ezer, 2016–2019 között 117 ezer, ami 9%-os növekedést jelent a két periódus között.

Az alábbi ábrán a belföldi vándorlás egyenlegéből számolt migrációs arány alakulását láthatjuk 2011 után. Megfigyelhető, hogy leginkább Bukarest-Ilfov régió migrációs nyeresége növekedett, a migrációs egyenleg népességre vetített aránya itt 2019-re megközelítette a 10 ezreléket. Erdélynek is pozitív az egyenlege, a migrációs arány itt is növekedett, de kisebb mértékben.

Forrás: Tempo Online, POP301B, POP302B és saját számítások

A következő ábrán a városok belső migrációs egyenlegét mutatjuk be életkor szerinti bontásban. Ez az egyetlen rendelkezésre álló adat, ami a népesség belső vándorlását korcsoport szerint mutatja be.

Forrás: Tempo Online, POP303A és saját számítások

Mit állapíthatunk meg erről az ábráról? Azt, hogy a kamaszkorban kezdődik egy olyan életszakasz, amikortól jellemzően több fiatal költözik városra, mint városról falura – többnyire tanulás céljából, majd munkavállalás miatt. Mind a 15 év alatti gyerekek, mind a 30 év fölöttiek esetében a városoknak migrációs vesztesége van. Ez – mint lennebb látni fogjuk – elsősorban a családok (és egyéb középkorúak vagy idősebbek) nagy és kisebb városok agglomerációs övezetébe való költözésének köszönhető. Vagyis többségük továbbra is részt vesz a város életében (városban dolgoznak vagy tanulnak stb.), de már adminisztratív szempontból egy nem városi településen laknak.

4. A belső migráció alakulása az erdélyi megyékben

A belső migrációs folyamatokat elemezve, Erdélyen belül is jelentős különbségeket figyelhetünk meg. Vannak célmegyék, ahová többen költöznek be, mint amennyien költöznek el a vizsgált periódusban (2012–2019). És vannak kibocsátó megyék, ahol ez a folyamat fordított.

Négy csoportot különítettünk el. Lásd az alábbi táblázat első oszlopát (zárójelben a 2012–2019 közötti éves átlagos belső migrációs arány ezrelékben):

1. Fő befogadó megyék: Temes (6,1) és Kolozs (5,4)
   • Temes már a 90-es években egy fő migrációs célpont volt (országos szinten).
   • Kolozs 2005-től kezdődően, de inkább 2010 után vált egy meghatározó célponttá.
     
     
2. Másodlagos migrációs célpontok: Szeben, Brassó, Arad, Bihar
   • Szeben (3,0) és Brassó (2,2), a két fejlett iparral rendelkező dél-erdélyi megye ugyancsak 2005 után vált migrációs célponttá (Brassó inkább 2015 után).
   • Arad a 90-es évek egyik fő befogadó megyéje volt, 2005 után csökkent a vonzereje, de még relatív magas.
     
     
3. Fő kibocsátó megyék:
   • Ez a két megye szenvedte el a legnagyobb arányú leépítést a bányászati és ehhez társuló ipari szektorban a 90-es évek közepétől kezdődően.
     
     
4. Egyéb kibocsátó megyék: az összes többi erdélyi megye
   • Maros (-0,3) 2005-ig, Szatmár (-0,2) 2002-ig inkább befogadó megyék voltak (jóval kisebb mértékben, mint Arad), majd ezután migrációs egyenlegük kisebb veszteségbe fordult.
   • Beszterce-Naszód, Fehér, Máramaros, Hargita, Kovászna, Szilágy a 90-es évektől kezdődően folyamatosan belső migrációs veszteséget könyvelnek el.
   • Hargita (-1,2) és Kovászna (-1,9) megyék belső migrációs vesztesége nem magas, de valamelyest növekedett a 90-es évekhez viszonyítva. Ugyanakkor ezekben a megyékben a migrációban résztvevők száma (a lakossághoz viszonyítva) is meglehetősen alacsony. Vagyis a megyén belüli költözés és a más megyébe történő elköltözés együttesen kisebb mértékű, mint máshol Erdélyben.

A különböző migrációs adatok összehasonlítása
Erdélyi megyék szerint, 2012–2019 összesítve

Magas pozitív értékek: sötétzöld; pozitív értékek: világoszöld; magas negatív értékek: piros.

Forrás: Tempo Online, POP301B, POP302B, POP304A, POP305A, POP307A, POP308A és saját számítások

5. A belső migráció alakulása az erdélyi településeken

A településszintű elemzés során a fő kérdés az volt, hogy mely települések irányába történik az elmozdulás (nem mellékesen az is, hogy mely településekről). Korábbi elemzéseink során csoportosítottuk a városokat lakosság szerint, a községeket pedig aszerint, hogy valamely nagyváros vonzáskörzetében vannak vagy nem.

Ez alapján azt láthatjuk, hogy Erdélyben a fő migrációs célpontok a nagyvárosi körzetben levő községek (vagy kisebb városok). Az erdélyi nagyvárosi vonzáskörzetben levő községek népessége évi 3%-kal nőtt (ha a külső migrációt le tudnánk választani, ez a szám vélhetően még magasabb lenne), vagyis 8 év alatt nagyjából a lakosságuk egynegyedével gyarapodtak.

A városoknak jellemzően vándorlási veszteségük van: vagyis sokan költöznek városokba is, de még többen költöznek el ezekből a városokból. Nagyvárosok esetében az elköltözők többsége vélhetően a városok vonzáskörzetébe költözik. Ezért nagyvárosok esetén a migrációs veszteség nem jelentős. Kisebb városok esetén (főleg megyeszékhelyek esetén) is létezik ilyen folyamat, de itt inkább az teszi negatívvá a vándorlási mérleget, hogy sokan költöznek nagyvárosokba is.

Természetesen ez csak egy általános kép Erdélyről, egyes megyék és települések között jelentős különbségek van.

Az erdélyi települések belső migrációja
Településtípusok szerint, 2012–2019 összesítve

Magas pozitív értékek: sötétzöld; magas negatív értékek: piros.

Forrás: Tempo Online, POP304B, POP305B, POP307A, POP308A és saját számítások

A fontosabb nagyvárosok és vonzáskörzetük migrációs egyenlege az alábbi táblázatban látható. Kolozsvár esetén maga a város is pozitív mérleggel rendelkezik, de a nyereség többsége a községektől (elsősorban Szászfenes, Apahida és Kisbács) ered. Brassó és Szeben városok migrációs vesztesége elenyésző, de itt is számottevő a közeli községek és városok migrációs nyeresége. Temesvár jelentős népességkibocsátó, aminek nagy része a környező községekbe csatornázódik. Ezen községek (elsősorban Gyüreg, Újszentes, Újmosnica) más megyékből és a megye más részeiből is fogadnak elvándorlókat, és Erdélyen belül a legmagasabb migrációs arányszámokkal rendelkeznek. Nagyvárad, Arad és Marosvásárhely egyaránt migrációs veszteséget jeleznek, de a vonzáskörzetükkel együtt már migrációs nyereséget könyvelhetnek el. Nem mondható ez el Szatmárnémetiről és Nagybányáról, ezek esetében mind a város, mind a községekkel számított metropolisz-övezet egyaránt nettó népességkibocsátó.

A legnagyobb állandó belföldi (és külföldi) vándorlási egyenlegből számolt migrációs aránnyal rendelkező erdélyi települések listája a mellékletben megtalálható.

Nagyvárosok és vonzáskörzetük migrációs egyenlege
Állandó belföldi és külföldi migráció, 2012–2019 összesítve

Néhány székelyföldi város és a vonzáskörzetükben található község migrációs adatai az alábbi táblázatban láthatók. Mindhárom város nettó népességkibocsátó (ezeknek csak egy része költözött a város melletti községekbe). Sepsiszentgyörgy mellett Árkos, Csíkszereda mellett Csíkszentlélek, Székelyudvarhely mellett Felsőboldogfalva rendelkezik a legmagasabb vándorlási nyereséggel.

Székelyföldi városok és a vonzáskörzetükben levő néhány község migrációs adatai, 2012–2019

A: állandó belföldi és külföldi migrációs egyenleg (2012–2019)
B: éves átlagos migrációs arány (1000 lakosra, állandó belföldi és külföldi migráció)

A legvégén érdemes megnézni, melyek a legnagyobb népességkibocsátó települések Erdélyben. A részletes felsorolást mellőzve elmondható, hogy többségében a leépülő, egykori ipari vagy bányászvárosokról van szó, vagy olyan községekről, amelyek távol esnek a megyeszékhelytől vagy a fontosabb városoktól.

Néhány példa városokra: Balánbánya (Hargita); Vaskohsziklás és Margitta (Bihar); Viktória és Fogaras (Brassó); Zsil-völgyi városok (Hunyad); Szentágota (Szeben); Aranyosbánya, Abrudbánya, Topánfalva és Kudzsir (Fehér); Aranyosgyéres (Kolozs); Kapnikbánya (Máramaros).

Néhány község (a teljesség igénye nélkül): Havasgáld, Verespatak, Alsószolcsva, Aranyosfő (Fehér); Csákigorbó (Szilágy); Palotailva, Havad, Mezőkirályfalva (Maros); Felsőderna, Kispapmező (Bihar); Katona (Kolozs); Párva, Felsőilosva (Beszterce-Naszód); Holbák (Brassó); Komorzán (Szatmár); Nagyhalmágy (Arad); Sajómező (Máramaros); Óbéb (Temes); Galócás, Gyergyóvárhegy (Hargita); Komandó, Vargyas (Kovászna).

6. Záró gondolat

A jövő (2022) évi népszámlás eredményeit megelőlegezve elmondhatjuk, hogy a leglátványosabb népességmódosulás néhány erdélyi nagyváros vonzáskörzetében várható. Vagyis a népesség koncentrálódása várható a gazdaságilag fejlettebb régiók irányába. Ezt tovább gondolva – és valamelyest kilépve az elemzés keretei közül – felvetődik a kérdés, hogy hogyan változott a magyarok aránya ezekben a nagyvárosi vonzáskörzetekben 2011 után. Szerintünk néhány helyen jelentősen csökkent, de ezt még nem tudjuk alátámasztani megbízható statisztikai adatokkal, úgyhogy egyelőre (amíg a végleges népszámlálási adatok publikussá válnak) csak egy hipotézis marad.

7. Melléklet

A legnagyobb állandó belföldi (és külföldi) vándorlási egyenlegből számolt migrációs aránnyal rendelkező erdélyi települések

* A migrációs egyenleget a 2011-es népszámlálási népességre vetítettük.

8. Adatforrások

Az adatforrás az Országos Statisztikai Intézet (INS): http://statistici.insse.ro:8077/tempo-online/. Letöltés dátuma: 2021.04.08.

Táblázatok:

POP303A - Soldul schimbărilor de domiciliu pe medii de rezidență și grupe de vârsta

POP311A - Structura fluxurilor migrației interne urbane si rurale, determinate de schimbarea domiciliului

POP301B - Stabiliri de domiciliu pe medii de rezidență, macroregiuni, regiuni de dezvoltare și județe

POP302B - Plecări cu domiciliul pe medii de rezidență, macroregiuni, regiuni de dezvoltare și județe

POP304A - Stabiliri de reședință pe medii de rezidență, macroregiuni, regiuni de dezvoltare și județe

POP305A - Plecări cu reședință pe medii de rezidență, macroregiuni, regiuni de dezvoltare și județe

POP304B - Stabiliri de reședință pe județe și localități

POP305B - Plecări cu reședință pe județe și localități

POP307A - Stabiliri cu domiciliul (inclusiv migrația internațională) pe județe și localități

POP308A - Plecări cu domiciliul (inclusiv migrația internațională) pe județe și localități

Közzététel: 2021. október 11.

További információ: Csata István (csata,istvan@erdelystat,ro)

Korábbi Erdélystat közlemények és elemzések, módszertani leírások megtalálhatók a www,erdelystat,ro honlapon.

Ha érdekli az Erdélystat tevékenysége, látogasson el honlapunkra vagy keresse fel Facebook-oldalunkat. Ha elsőként szeretné megkapni az aktuális elemzéseinket és közleményeinket, iratkozzon fel hírlevelükre.

¹ Az Erdélystat 2021-es adatfelvétele szerint az erdélyi magyarok 6,4%-a nem a hivatalos, bejelentett lakcímén lakik. Adatfelvétel: 2021. június–július, minta 1218 fő, az eredmények 95%-os valószínűséggel, ±2,9%-os hibahatárral érvényesek.

² Egyéb városok nagyvárosi vonzáskörzetben: Pécska (Arad); Erdőd (Szatmár); Négyfalu, Barcarozsnyó, Vidombák (Brassó); Nagydisznód, Nagytalmács, Szelistye, Vízakna (Szeben); Misztótfalu, Felsőbánya (Nagybánya).