HU | EN

Vissza a gyökerekhez

Elemzések

Utolsó módosítás: 2023.01.27

CAWI-felmérés a huzamos ideje külföldön élő romániai magyarokról

1. Bevezető

Románia az egyik legnagyobb munkaerő-kibocsátó ország az Európai Unióban. Korábbi statisztikai elemzésünkben arra a következtetésre jutottunk, hogy az életvitelszerűen külföldön élő, romániai születésű népesség száma közel 4 millió volt 2020-ban az általunk megfigyelt 25 fogadó országban.1 Ez azt is jelenti, hogy a feltételezett, Romániában született 22,6 milliós népesség legkevesebb 18 százaléka élt külföldön 2020-ban. A Romániából kivándorlók öt legnagyobb célországa Olaszország, Németország, Spanyolország, az Egyesült Királyság és Magyarország.

Egy ilyen léptékű népességmozgás további vizsgálatot és elemzést érdemel. Kutatásunkkal ennek a kérdéskörnek a feltárásához kívántunk hozzájárulni. Azt vizsgáltuk, hogy melyek a Romániában született erdélyi magyarok migrációs jellemzői. A jelentés első fejezetében röviden bemutatjuk a kutatás módszertanát. Mivel ez egy online kutatás, fontos szem előtt tartani, hogy eredményeink nem reprezentatívak, azaz nem az összes Romániából kiköltözött magyar népesség jellemzőit, véleményét tükrözik, hanem csak azon személyekét, akik kérdőívünkre válaszoltak. Éppen ezért fontos látni, hogy kik vettek részt a vizsgálatban: a jelentés második részében a kérdőívre válaszolók demográfiai háttérjellemzők szerinti megoszlását írjuk le. A harmadik fejezetben a migrációs mozgások alapmutatóit járjuk körül: honnan, hova, mikor és miért költöztek el Romániából. A negyedik fejezetben olyan tényezőket mutatunk be, amelyek a külföldi ország társadalmába való beilleszkedésnek lehetnek mutatószámai: az állampolgárság, a különböző személyi okmányok meglétét, illetve a kivándorlók gazdasági aktivitását, jövedelmi, munkaerőpiaci és foglalkozási helyzetét. Az ötödik fejezet pedig az otthonhoz való kötődést, az otthoniakkal való kapcsolattartást és a hazaköltözés szándékát járja körül. A jelentést a fontosabb eredmények összegzésével zárjuk.

 

2. A kutatásról

2021 decemberében a kolozsvári Közpolitikai Elemző Központ Egyesület és a Kós Károly Akadémia Alapítvány Back to the Roots – Vissza a gyökerekhez címmel online szociológiai kutatást végzett, arra keresve a választ, hogy hol és hogyan élnek az Erdélyben született és jelenleg külföldön tartózkodó felnőtt korú magyarok.2

Vizsgálatunk csak azoknak a szempontjait tudja bemutatni, akikhez egyrészt elért a kutatási felhívás, másrészt pedig ki is töltötték az online kérdőívet. Így a kérdésekre válaszolók egy szelektív népességet reprezentálnak, tehát véleményük nem általánosítható. Ugyanakkor a válaszaik alapján sokkal több szempont és összefüggés megérthető, mintha csak a romániai és az egyéb országok hivatalai, intézményei által bemutatott statisztikai adatokkal dolgoznánk, hiszen ezek a nyilvántartások korlátozott számú és mélységű információkat tartalmaznak.

A kutatási felhívást elsősorban a közösségi médiában tette közzé a vizsgálat megvalósításáért felelős SoDiSo Research közvélemény-kutató cég. Konkrétan szólította meg az erdélyi megyékből kivándoroltakat a születési/ származási térségben élőknek címzett felhíváson keresztül, például: „Arad megyei vagy, külföldön élsz vagy dolgozol?” vagy „Sepsiszentgyörgyön vagy Háromszéken nevelkedtél és most külföldön élsz?”, mind a 16 erdélyi megyére és több nagyvárosra. Illetve olyan általános kérdésekkel is közelítettek a kivándorlókhoz, hogy „Romániában születtél és most külföldön élsz?”, „Romániában nőttél fel és épp külföldön dolgozol?” vagy „Romániában nőttél fel és épp külföldön tanulsz?”. Az általános felhívásokat a különböző, külföldi országokban élő magyarok közösségi oldalain és csoportjaiban is közzétettük.

A kérdőívet kitöltők 80 százaléka a Facebook-/Messenger-platformról kattintott a kérdőívre, a többiek alapvetően a médiában is megjelent hirdetések, felhívások mentén találtak rá a vizsgálatra.

A felmérés 2021 decembere és 2022 januárja között zajlott. A válaszadók 90 százaléka decemberben töltötte ki a kérdőívet – azaz többen éppen a karácsonyi, téli szünet időszakában, a hazalátogatás alkalmával. A kérdőívre összesen 2276-an válaszoltak. Közülük csak annak a 2152 válaszadónak az adatait dolgoztuk fel, akik huzamos ideje tartózkodnak külföldön: akik legalább 12 hónapja külföldön élnek és/vagy több mint egy évet szándékoznak külföldön tölteni bevallásuk szerint.

 

3. A válaszadók demográfiai jellemzői

3.1. Nem és kor szerinti összetétel

A 2152 válaszadó 59 százaléka nő, míg 41 százaléka férfi. A kitöltés időpontjában a csoport átlagéletkora 44 év volt. A férfiak kissé idősebbek voltak, mint a nők: a férfiak átlagos életkora 45 év, a nőké pedig 43 év. A kérdőívet kitöltők nem és életkor szerinti összetételét az alábbi ábrán mutatjuk be.

 

Forrás: „Vissza a gyökerekhez” kutatás, 2021.

 

Ha a kérdőívet kitöltők életkor szerinti megoszlását összehasonlítjuk az Erdélystat 2020. évi becslésével, amelyet a 4 millió romániai születésű és külföldön élő népesség korszerkezet szerinti megoszlásáról készített (Erdélystat, 2022), akkor a kutatásunkban részt vevő erdélyi magyar kivándorlók életkori csoportok szerinti tagolódása nem tér el ettől lényegesen. Az látható, hogy az erdélyi magyar kivándorló válaszadóink valamivel idősebbek, mint a teljes romániai migránsállomány.

 

A Romániában született, külföldön élő népesség korcsoportok szerinti megoszlása (becslés), illetve a kérdőívet kitöltő huzamos ideje külföldön élő erdélyi magyar kivándorlók megoszlása életkori csoportok szerint

 

20–29 év

30–39 év

40–49 év

50–59 év

60+ év

Esetszám

Romániai kivándorlók, 2020, Erdélystat-becslés

15,5%

28,8%

26,7%

16,3%

12,6%

3 678 064

A kutatásban részt vevő erdélyi magyar kivándorlók, 2021

15,1%

26,0%

25,1%

19,9%

13,8%

2 143

Forrás: Nemzetközi migrációs folyamatok Romániában a 2011-es népszámlálás után (Erdélystat, 2022),
„Vissza a gyökerekhez” kutatás, 2021.

 

3.2. Iskolai végzettség szerinti megoszlás

A kérdőívet kitöltők fele, 51 százaléka felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezett a lekérdezés időpontjában. A 25 éves és idősebb kitöltők körében pedig ez az arány 52 százalék: 37 százalékuknak főiskolai, egyetemi, míg további 15 százalékuknak egyetem utáni képzettsége is van. A kutatásban résztvevők 39 százaléka középfokú végzettségű: 30 százalékuk végezte el a középiskolát és további 10 százalékuk posztliceális vagy mesteriskolában is tanult. Alig 10 százalék az alacsonyabb iskolai végzettségű személyek aránya, és közülük is fele elvégezte a középiskola 9-10. osztályát; a másik részüknek legfeljebb 8 általános iskolai végzettsége van. Ezek az arányok jelentősen eltérnek az itthon élő magyarok iskolázottsági szintjétől. A 2021-es népszámlálás előzetes eredményei szerint a teljes (minden korosztály) romániai magyar népesség megoszlása befejezett iskolai szintek szerint: 13 százalék felsőfokú, 50 százalék középfokú és 37 százalék alapfokú.3 Az eltérés oka nagy valószínűséggel annak tudható be, hogy az alacsonyabb iskolai végzettségűek kisebb eséllyel vesznek részt online kutatásokban, viszont az is feltételezhető, hogy a kivándorlók képzettségi szintje az átlagosnál magasabb.

 

Forrás: „Vissza a gyökerekhez” kutatás, 2021.

 

A kérdőívünket kitöltők viszonylag magas iskolai végzettsége erőteljesen meghatározza (meghatározhatja) gazdasági helyzetüket, ezt a témakört a későbbiekben részletesen tárgyaljuk.

 

4. A kivándorlás jellemzői: honnan, hova, mikor és miért

4.1. Honnan: a szülőföld és annak vonzó tulajdonságai

A származási hely megállapítása érdekében azt kérdeztük meg, hogy a válaszadó többnyire hol élt 14 éves koráig Romániában. Ez nem feltétlenül egyezik meg a kérdőívet kitöltők születési helyével, avagy a kivándorlást megelőző lakhelyével. Válaszadóink relatív többsége Székelyföldről származik (41 százalék), egyötödük Partiumból (22 százalék), további egyötödük pedig Közép-Erdélyből (22 százalék). Jóval kevesebb válaszadó származik Dél-Erdélyből (7 százalék), Észak-Erdélyből (5 százalék) és Bánságból (3 százalék). Az Erdélyen belüli magyar népesség megoszlásához képest a kivándorló válaszadóink között a székelyföldiek és az észak-erdélyiek felülreprezentáltak, viszont itt ismételten felhívjuk a figyelmet, hogy kutatási eredményeink nem tekinthetőek reprezentatívnak, az eltérések nem biztos, hogy reális társadalmi állapotokat tükröznek.

Ugyanígy, a kutatásban résztvevők között jelentősen felülreprezentáltak a városi származásúak, elsősorban a 15–100 ezer fős települések, de a nagyvárosok is, és jelentősen alulreprezentáltak a kisebb, jellemzően a 2500 lélekszám alatti falvak. Az egyes települések magyarságaránya szerint nincs számottevő különbség, a legnagyobb eltérés a dominánsan magyar többségű települések esetében van, itt a kivándorló válaszadóink aránya relatív jelentősen elmarad a teljes populációban megfigyelt megoszlásoktól.

 

Az erdélyi magyar népesség, illetve a kérdőívet kitöltő
kivándorlók megoszlása régiók szerint (%)

 

Erdélyi magyarok megoszlása, 2011-es népszámlálás

Válaszadók megoszlása: „hol élt 14 éves koráig?”

Régió

Székelyföld

33,5

41,3

Közép-Erdély

25,0

21,8

Partium

24,7

22,2

Dél-Erdély

6,7

6,7

Bánság

6,1

3,3

Észak-Erdély

3,9

4,6

Település
típusa

Város

52,3

70,8

Falu

47,7

29,2

Település
mérete

1000 lakos alatt

18,1

8,7

1000–2500 lakos

19,7

11,8

2500–15 ezer lakos

21,8

19,0

15–100 ezer lakos

19,1

30,4

100 ezer lakos felett

21,2

30,0

Etnikai
térszerkezet

Szórvány (<20%)

20,5

21,5

Kisebbség (20–40%)

14,8

15,9

Egyforma arány (40–60%)

12,0

11,4

Többség (60–90%)

22,9

24,7

Nagytöbbség (90% felett)

29,9

26,6

Erdélyi magyarok / válaszadók

100,0

100,0

Forrás: 2011-es népszámlálási adatok, illetve „Vissza a gyökerekhez” kutatás, 2021.

 

Arra is rákérdeztünk, hogy a válaszadók mit látnak a település, térség előnyének (ahol 14 éves korukig nevelkedtek), melyek azok a tényezők, ami miatt sajnálják, hogy onnan elköltöztek, avagy adott esetben, melyek azok az otthoni vonzerők, ami miatt akár haza is költöznének. A nyitott kérdésre a kitöltők 81 százaléka válaszolt. A szöveges válaszokat kilenc kategóriába csoportosítottuk, amelyek persze sok esetben szervesen összekapcsolódnak az attitűdök szintjén. Ha egy személy a térség több előnyét vagy vonzerejét is kiemelte, akkor minden vonatkozó kategóriába besoroltuk. Legtöbben, a válaszadók 35 százaléka a tájat, a település elhelyezkedését említette, amely sok esetben kiterjedt a település vagy a térség épített örökségére és történelmi múltjára is. Az említések rangsorában a második a család és a rokonság: a kérdésre válaszolók 25 százaléka jelezte, hogy legjobban a családja, a rokonsága hiányzik – az otthon maradtak jelentik a térség fő vonzerejét számukra. Hasonlóan egynegyedes arányban egy sokrétegű, több mindent magába foglaló, de alapvetően érzelmi töltetű szempontot emeltek ki a válaszadók: „a térség vonzereje az, hogy az az otthonom, a szülőföldem, ott vannak az őseim és a gyökereim.” A negyedik helyre azon említések csoportja került, amely a térség vonzerejének annak gazdasági, turisztikai, vagy kulturális fejlettségét/fejlődését jelölték meg, ötödik helyre azokat a válaszokat összesítettük, amelyek kimondottan a térség természeti szépségére utaltak, hatodik helyre a barátok, ismerősök ottléte, majd hetedik helyre a térségben élő emberek mentalitásával összefüggő szempontok csoportja került. A kérdésre válaszolók kevesebb mint 10 százaléka említette vonzerőként a térség egyszerűségét, csendességét, nyugodtságát, emberközelibb életvitelét, akárcsak a magyar kultúrával összefüggő tényezők csoportját.

 

Forrás: „Vissza a gyökerekhez” kutatás, 2021.

 

4.2. Hova: a kivándorlók célországa

A kutatásunkban részt vevő erdélyi magyarok összességében harminchat országból válaszoltak. Itt fontos ismételten leszögezni, hogy az eredmények nem tekinthetőek reprezentatívnak, nincsenek arra vonatkozó hivatalos statisztikák, hogy a romániai magyar kivándorlók miképpen oszlanak meg a különböző célországokban. Válaszadóink térbeli elhelyezkedése nagymértékben függhet a kutatási felhívás célba jutásától, az adott országokban élők életkorától, iskolai végzettségétől, a kivándorlás időpontjától, a Romániára irányuló figyelmük intenzitásától.

A kérdőívünket kitöltők 48 százaléka Magyarországon élt a kérdezés időpontjában. A második legnagyobb számú kivándorló népesség Németországban élt, a válaszadók 16 százaléka; míg a harmadik legnagyobb számú csoport az Egyesült Királyságban, a válaszadók mintegy 10 százaléka. Ha a könnyebb áttekinthetőség kedvéért csoportosítjuk a célországokat, akkor a válaszadók 80 százaléka él az EU27 országok valamelyikében, 14 százaléka egyéb európai országban (ebből 10 százalék az Egyesült Királyságban) és 6 százaléka Európán kívüli országban (ebből 3 százalék az Amerikai Egyesült Államokban és 2 százalék Kanadában). A többi országot viszonylag kevesebben említették, de azért látható, hogy a világ nagyon sok pontján élnek Erdélyből külföldre költözők – olyan országokban is, mint az Egyesült Arab Emírségek, Mexikó, Törökország, Ghána, Irak, Peru vagy Panama.

Az elemzés további részeiben a célországokat tíz csoportba vontuk össze, úgy, hogy lehetőleg legalább ötven esetszám legyen az egyes kategóriákban. Külön entitásként maradt Magyarország, Németország, az Egyesült Királyság Írországgal összevonva, az észak-amerikai Egyesült Államok Kanadával közösen, illetve Ausztria és Svájc. A többi országot négy csoportba soroltuk. Egyrészt az egyéb nyugat- és közép-európai országok (pl. Hollandia, Franciaország, Belgium), másrészt az észak-európai országok, elsősorban a skandináv államok (Svédország, Dánia, Norvégia, Finnország) kategóriát hoztuk létre, a harmadik csoport a dél-európai országokat tömöríti (alapvetően Olaszország és Spanyolország), illetve az Európán kívüli országok kategóriába került a többi állam (a legnagyobb esetszámmal Ausztrália és Izrael).

Demográfiai, társadalmi jellemzőiket tekintve a Magyarországon élő válaszadók idősebbek, inkább Közép-Erdélyből és a Partiumból származnak, illetve nagyobb arányt képviselnek a 2000-es évek előtt kivándoroltak körében. Ehhez képest a Németországban, az Egyesült Királyságban, a Svájcban vagy az egyéb nyugat-, közép- és észak-európai államokban élők felülreprezentáltak a fiatalabbak, az elmúlt évtizedben kivándoroltak között, illetve nagyobb eséllyel a székelyföldi megyékből származnak. Az eredmények jól szemléltetik a migráció célországainak megváltozását, amely fokozatosan áttevődött a magyarországi és részben amerikai, illetve ausztriai helyszínekről a nyugat-, közép- és észak-európai országok irányába.

 

Hol él jelenleg?

Kategória

Ország

Esetszám

%

Magyarország

Magyarország

1 041

48,4

Németország

Németország

351

16,3

UK, Írország

Egyesült Királyság (Anglia, Észak-Írország, Skócia, Wales)

209

9,7

Ausztria

Ausztria

80

3,7

Svájc

Svájc

75

3,5

USA, Kanada

Amerikai Egyesült Államok (USA)

58

2,7

Egyéb Nyugat- és Közép-Európa

Hollandia

47

2,2

Észak-Európa

Svédország

42

2,0

USA, Kanada

Kanada

41

1,9

Észak-Európa

Dánia

30

1,4

Dél-Európa

Spanyolország

26

1,2

Dél-Európa

Olaszország

23

1,1

Egyéb Nyugat- és Közép-Európa

Franciaország

22

1,0

Egyéb Nyugat- és Közép-Európa

Belgium

21

1,0

UK, Írország

Írország

13

0,6

Egyéb, nem Európa

Ausztrália

11

0,5

Észak-Európa

Norvégia

11

0,5

Egyéb, nem Európa

Izrael

10

0,5

Észak-Európa

Finnország

10

0,5

Egyéb Nyugat- és Közép-Európa

Lengyelország

5

0,2

Egyéb Nyugat- és Közép-Európa

Csehország

4

0,2

Dél-Európa

Portugália

3

0,1

Dél-Európa

Görögország

2

0,1

Egyéb Nyugat- és Közép-Európa

Luxemburg

2

0,1

Egyéb Nyugat- és Közép-Európa

Szlovákia

2

0,1

Egyéb, nem Európa

Egyesült Arab Emírségek

2

0,1

Egyéb, nem Európa

Mexikó

2

0,1

Dél-Európa

Ciprus

1

0,0

Dél-Európa

Málta

1

0,0

Egyéb Nyugat- és Közép-Európa

Szlovénia

1

0,0

Egyéb, nem Európa

Ghána

1

0,0

Egyéb, nem Európa

Irak

1

0,0

Egyéb, nem Európa

Panama

1

0,0

Egyéb, nem Európa

Peru

1

0,0

Egyéb, nem Európa

Törökország

1

0,0

Észak-Európa

Litvánia

1

0,0

Összes válaszadó

2 152

100,0

Forrás: „Vissza a gyökerekhez” kutatás, 2021.

 

Célországok háttérváltozók szerint (%)

 

Magyarország

Németország

UK, Írország

USA, 
Kanada

Ausztria

Svájc

Egyéb
Nyugat-
és
Közép-
Európa

Észak-
Európa

Dél-
Európa

Egyéb,
nem
Európa

Neme

Férfi

49,1

15,8

10,3

5,1

3,1

3,4

5,4

4,6

2,3

1,0

Nő

47,9

16,7

10,3

4,2

4,2

3,5

4,5

4,2

2,8

1,6

Jelenlegi
életkor

18–29 év

32,1

23,7

13,8

2,1

3,6

9,3

7,2

6,3

1,2

0,6

30–39 év

31,8

23,5

17,6

3,4

4,3

5,0

6,1

4,7

2,2

1,4

40–49 év

53,0

14,7

9,1

5,0

2,0

1,5

5,4

4,3

3,9

1,1

50 év felett

65,2

8,6

4,0

6,4

4,6

1,1

2,3

3,3

2,6

1,9

Iskolai
végzettség

Legfeljebb 10 o.

53,1

17,9

5,8

3,4

3,9

0,5

3,4

5,8

4,8

1,4

Érettségi

45,4

19,6

9,7

2,7

4,4

5,5

4,2

4,2

3,0

1,3

Felsőfokú

49,8

13,4

11,7

6,3

3,1

2,5

5,6

4,2

1,8

1,5

Származási
hely

Székelyföld

41,3

20,4

12,0

3,3

4,3

6,7

3,3

5,6

1,7

1,5

Közép-Erdély

55,4

10,0

9,4

6,2

3,8

1,3

7,9

3,0

2,3

0,6

Partium

56,6

12,8

7,8

5,7

2,7

0,8

4,8

3,8

3,1

1,9

Dél-Erdély

41,4

19,3

11,0

4,1

3,4

2,1

6,2

6,2

4,1

2,1

Bánság

48,6

26,4

6,9

2,8

4,2

0,0

6,9

0,0

1,4

2,8

Észak-Erdély

49,0

15,0

13,0

6,0

3,0

2,0

1,0

3,0

8,0

0,0

Kiköltözés
éve

1990 előtt

66,2

9,2

0,7

7,8

5,1

0,7

1,7

4,8

1,4

2,4

1990–1999 között

70,6

6,6

4,8

5,0

2,8

0,8

3,0

3,2

1,8

1,4

2000–2009 között

47,3

13,6

9,9

6,7

2,8

3,7

4,9

3,7

6,1

1,4

2010–2015 között

26,6

26,9

19,4

2,4

4,6

6,0

6,6

4,9

1,3

1,3

2016–2020 között

36,3

24,1

12,8

1,6

3,8

5,6

7,5

5,9

1,9

0,6

Életkor
kivándor-
láskor

18 év alatt

62,9

12,9

7,8

1,7

3,4

1,7

2,6

2,6

3,4

0,9

18–23 év

46,6

17,0

9,4

4,8

3,2

5,4

5,2

4,9

2,3

1,2

24–30 év

46,9

14,6

13,4

4,8

4,0

3,0

5,3

5,0

1,4

1,6

30 év felett

50,2

18,0

8,5

4,6

4,4

1,0

4,1

2,9

4,6

1,7

Összes válaszadó

48,4

16,3

10,3

4,6

3,7

3,5

4,8

4,4

2,6

1,4

Forrás: „Vissza a gyökerekhez” kutatás, 2021. Kiemelve az átlagnál nagyobb értékek.

 

4.3. A többes vándorlás kérdésköre

Az eredmények értelmezéséhez fontos adalék annak tudatosítása, hogy a migráció nem tekinthető egyszeri eseménynek (az egyén a kibocsájtó országból a fogadó országba helyezi át szokásos tartózkodási helyét), hanem gyakran az egyén többes vándorlásáról beszélhetünk, amikor nem egy, hanem több áramlás kapcsolódik össze. A kibocsájtó és a fogadó ország közé tranzitterületek is beékelődhetnek, illetve az áramlás ismétlődhet két ország között. A szakirodalom különbséget tesz hosszú távú vagy tartós kivándorlás (legalább 12 hónapos kiköltözés), rövid távú vagy átmeneti kivándorlás (több mint 3, de kevesebb mint 12 hónapos kiköltözés), ennek ismételt formája a szezonális vándorlás, illetve a visszavándorlás (a rövid vagy hosszú távú kivándorlásból a kibocsájtó országba visszatérés) között. Az ismétlődő, visszatérő mozgások leírására a cirkuláris migráció fogalma használatos.

Vizsgálatunknak nem volt célja a migráció komplexitásának ilyen szintű feltárása. Elemzésünk a tartósan kivándorlókra vonatkozik, viszont nem veszi figyelembe a teljes életutat, illetve a mozgások különböző típusait és állomásait. Ezekre az összefüggésekre felszínes rálátást az biztosíthat, hogy rákérdeztünk a válaszadók életkorára az első, legalább 3 hónapos külföldi tartózkodás idején, illetve a jelenlegi fogadóországba való költözés évére. A két időszak hossza (első külföldi tartózkodás, illetve a jelenlegi országban tartózkodás) közötti különbséget tekinthetjük egy olyan mutatószámnak, amely, ha nagyobb, mint egy év,4 akkor nagy valószínűséggel többes vándorlásra utal, annak ellenére, hogy nem tudjuk, hogy ez az egyes helyszínek és tartózkodási időtartamok alapján milyen típusú migrációról beszélünk.

Válaszadóink első migrációs tapasztalata óta átlagban 17,5 év telt el a kutatás időpontjáig. Ennél valamivel alacsonyabb a jelenlegi országba költözésük óta eltelt időszak, átlagosan 14,5 év. A résztvevők több mint egyharmada (36 százaléka) esetében feltételezhető, hogy az első célország és a jelenlegi fogadóország közötti tartózkodásban van legalább egy év különbség. Az eltérés adódhat abból, hogy időközben az egyén Romániába tért vissza, majd újból emigrált, avagy abból, hogy az első migrációs helyszín csupán egy tranzitállomás volt a mostani célországba telepedés előtt.

A jelenleg Magyarországon élők érintettek a legkevésbé a többes vándorlásban (csupán 25 százalékuk), ebben az esetben a legvalószínűbb a hagyományosan értelmezett egyszeri, tartós kitelepedés. Ellenkező póluson olyan célországok vannak, mint: Belgium (71 százalék), Svájc (63 százalék), Amerikai Egyesült Államok (53 százalék), Svédország (52 százalék), Hollandia (51 százalék), Spanyolország (50 százalék), Ausztria (46 százalék), Franciaország (46 százalék), Olaszország (44 százalék). A jelentős migránsállománnyal rendelkező Németországban és az Egyesült Királyságban élő válaszadóink mintegy 41-42 százaléka esetében valószínűsíthető, hogy korábban más külföldi állomáson is szerencsét próbáltak.

A többes vándorlás jelensége a jelenlegi 30–49 éves korosztályban kiemelkedő, illetve a nagyon fiatalon, 18–23 éves korban kivándorlók esetében jellemzőbb. Szintén érdekes, hogy a 2000–2009 közötti periódusban emigrálók körében nagyon magas ez a mutató, nekik mintegy felük nagy valószínűséggel több országban is megfordult. Ebben a 2007-es EU-csatlakozás következtében több országban is megnyíló munkavállalási lehetőségeknek, illetve a 2008-as gazdasági válságnak lehetett kiemelt szerepe.

 

Többes vándorlás háttérváltozók szerint

 

Első
kivándorlástól
eltelt évek
átlaga

Jelenlegi
országba
költözéstől
eltelt évek
átlaga

Eltérés
aránya
(%)

   

Valószínű
többes
vándorlás
(érintettek
aránya, %)

Neme

Férfi

18,6

15,0

-19%

 

39,6%

Nő

16,8

14,1

-16%

 

33,6%

Jelenlegi
életkor

18–29 év

5,2

3,5

-33%

 

35,1%

30–39 év

11,0

8,0

-27%

 

41,1%

40–49 év

19,3

15,2

-21%

 

42,4%

50 év felett

27,0

24,0

-11%

 

27,9%

Iskolai
végzettség

Legfeljebb 10 osztály

19,1

15,6

-18%

 

35,3%

Érettségi vagy posztliceális

17,6

14,4

-18%

 

37,0%

Legalább egyetemi

17,2

14,3

-17%

 

35,5%

Származási
hely

Székelyföld

14,9

12,0

-19%

 

37,8%

Közép-Erdély

21,0

17,5

-17%

 

36,5%

Partium

17,9

15,1

-16%

 

33,8%

Dél-Erdély

18,5

15,0

-19%

 

37,2%

Bánság

18,9

16,2

-14%

 

29,2%

Észak-Erdély

20,6

17,4

-16%

 

33,0%

Jelenlegi
lakhely

Magyarország

21,3

19,3

-9%

 

25,1%

Németország

12,4

9,1

-27%

 

40,7%

UK, Írország

11,1

7,2

-35%

 

42,8%

USA, Kanada

22,0

17,6

-20%

 

45,5%

Ausztria

17,2

12,8

-26%

 

46,2%

Svájc

10,7

6,2

-42%

 

62,7%

Egyéb Nyugat- és Közép-Európa

13,1

7,2

-45%

 

58,7%

Észak-Európa

15,6

11,5

-26%

 

47,9%

Dél-Európa

16,8

12,2

-28%

 

51,8%

Egyéb, nem Európa

20,5

17,5

-15%

 

43,3%

Kiköltözés
éve

1990 előtt

35,2

31,0

-12%

 

31,4%

1990–1999 között

27,4

23,4

-15%

 

36,2%

2000–2009 között

16,7

12,5

-25%

 

50,1%

2010–2015 között

8,2

6,2

-24%

 

37,7%

2016–2020 között

3,3

2,6

-23%

 

15,6%

Életkor
kivándor-
láskor

18 év alatt

27,3

21,8

-20%

 

35,3%

18–23 év

17,2

13,4

-22%

 

46,4%

24–30 év

16,9

14,3

-15%

 

32,4%

30 év felett

16,7

15,0

-10%

 

21,6%

Összes válaszadó

17,5

14,5

-17%

 

36,1%

Forrás: „Vissza a gyökerekhez” kutatás, 2021. Kiemelve az átlagnál nagyobb értékek.

 

4.4. Mikor: a kivándorlás időpontja

A kérdőívünket kitöltő személyektől azt is megkérdeztük, hogy hány évesek voltak, amikor először külföldre költöztek legalább 3 hónapra. Ebből az adatból, illetve a születési dátumból meg tudtuk becsülni, hogy melyik évben hagyhatták el az országot. Látható, hogy – a kérdőívünkre válaszolók körében – a legmagasabb kivándorlási hullám a rendszerváltást követően zajlott le. Válaszadóink 7 százaléka 1990-ben hagyta el Romániát. Utána már viszonylag kevesebben mentek el, majd az 1997–1999 közötti romániai gazdasági recesszió idején újból egy kisebb emelkedést mértünk a kivándorlók arányában. A következő emelkedő hullám a 2007-es EU-csatlakozást, illetve a 2008-ban kezdődő pénzügyi világválságot követően, 2010 körül indult és 2015-ig tovább fokozódott, közelítve az eddigi legmagasabb, 1990-es kivándorlási arányt: a válaszadók 5,8 százaléka 2015-ben hagyta el Romániát. Utána egy relatív csökkenést látunk 2020-ig: a kérdőívünkre válaszadók 4 százaléka hagyta el Romániát a vizsgálati időszak utolsó két évében. Ez utóbbi periódust nyilván a megfelelő óvatossággal kell értelmezni, egyrészt a Covid-járvány miatt, másrészt pedig, mivel az elemzésünk csak azokra vonatkozik, akik huzamos ideje tartózkodnak külföldön. Valószínűleg sok, recens kivándorlónak ebben a kontextusban a kint tartózkodás ideje még kérdéses volt. Ugyanakkor további két lehetséges torzító tényezőre is fel kell hívjuk a figyelmet. Amint az előbbi fejezetben jeleztük, esélyes az egyéves tévedés lehetősége az első migráció évszámának kiszámításakor (ezt életkorokból számoltuk, nem konkrét évszámot kérdeztünk), másrészt pedig azt az eshetőséget sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a válaszadók megoszlása csak hozzávetőlegesen tükrözi a reális migrációs mozgásokat, nem kizárt például, hogy a frissen kivándoroltak nagyobb eséllyel válaszoltak felhívásunkra.

 

Forrás: „Vissza a gyökerekhez” kutatás, 2021.

 

Ha a kivándorlás éve szerint képzett – közel azonos méretű – csoportokat nézzük, akkor úgy összegezhetünk, hogy a válaszadók 14 százaléka 1990 előtt hagyta el Romániát, azaz egy teljesen más társadalmi-politikai helyzetben, mint a többiek; 23 százaléka 1990–1999 között, további 23 százaléka 2000–2009 között, 25 százaléka 2010–2015 között és a maradék 15 százalék pedig 2016–2020 között. Az egyes periódusokban emigrálók jellemzőit már részben korábban is érintettük. A 90-es években vagy korábban kivándorlók között felülreprezentáltak a férfiak, értelemszerűen egy idősebb korosztályt képviselnek, valamivel alacsonyabban iskolázottak, inkább Közép-Erdélyből és a szórványrégiókból származnak, inkább városiak, a főbb célországok Magyarország, Ausztria és az észak-amerikai államok. Az elmúlt évtizedben emigrálók között enyhén átlagon felüliek a nők, jelentősen felülreprezentáltak a székelyföldi és a falusi származásúak, a fő célországok Németország, az Egyesült Királyság és általában a fejlett európai államok. Érdekesség, hogy ebben a periódusban jelentős a 30 év feletti kivándorlók aránya is, ez alapvetően annak tudható be, hogy a 18 év alatti korosztályok alulreprezentáltak ezekben az időszakokban, mivel az emigrálók többsége családalapítás előtti fiatalokból áll.

 

Az első kiköltözés periódusa háttérváltozók szerint (%)

 

1990 előtt

1990–1999
között

2000–2009
között

2010–2015
között

2016–2020
között

Neme

Férfi

16,9

23,6

22,0

24,0

13,5

Nő

11,4

23,0

23,5

26,3

15,8

Jelenlegi
életkor

18–29 év

    

1,2

44,7

54,1

30–39 év

0,5

3,6

35,4

46,0

14,5

40–49 év

4,6

37,4

38,7

14,1

5,2

50 év felett

36,6

38,5

11,6

9,0

4,3

Iskolai
végzettség

Legfeljebb 10 osztály

15,0

26,1

29,0

15,9

14,0

Érettségi vagy posztliceális

16,1

22,1

19,5

25,1

17,3

Legalább egyetemi

11,4

23,6

24,4

27,4

13,1

Származási
hely

Székelyföld

8,5

17,9

22,6

32,8

18,1

Közép-Erdély

20,3

31,3

20,0

18,3

10,0

Partium

14,7

23,5

23,7

23,5

14,7

Dél-Erdély

13,8

25,5

29,0

17,2

14,5

Bánság

16,7

27,8

16,7

23,6

15,3

Észak-Erdély

20,0

25,0

31,0

14,0

10,0

Település
típusa

Város

15,1

26,4

22,9

23,3

12,4

Falu

10,0

15,6

22,8

30,5

21,1

Jelenlegi
lakhely

Magyarország

18,6

33,9

22,4

13,9

11,1

Németország

7,7

9,4

19,1

41,9

21,9

UK, Írország

0,9

10,8

22,1

47,7

18,5

USA, Kanada

23,2

25,3

33,3

13,1

5,1

Ausztria

18,8

17,5

17,5

31,2

15,0

Svájc

2,7

5,3

24,0

44,0

24,0

Egyéb Nyugat- és Közép-Európa

4,8

14,4

23,1

34,6

23,1

Észak-Európa

14,9

17,0

19,1

28,7

20,2

Dél-Európa

7,1

16,1

53,6

12,5

10,7

Egyéb, nem Európa

23,3

23,3

23,3

23,3

6,7

Életkor
kivándor-
láskor

18 év alatt

34,5

41,4

13,8

6,0

4,3

18–23 év

10,1

26,6

23,4

25,2

14,7

24–30 év

13,4

19,2

25,7

26,5

15,3

30 év felett

15,6

17,8

20,5

28,8

17,2

Összes válaszadó

13,6

23,2

22,9

25,4

14,9

Forrás: „Vissza a gyökerekhez” kutatás, 2021. Kiemelve az átlagnál nagyobb értékek.

 

4.5. Miért: az elvándorlás okai

A migrációs folyamatok megértéséhez fontos feltárni a kivándorlásra ösztönző okokat. Kérdőívünkben arra kértük a válaszadókat, hogy mondják meg, miért hagyták el Romániát: válasszák ki a felsorolt tíz lehetséges ok közül azt a hármat, amely a leginkább szerepet játszott döntésükben. Előzetes válaszlehetőségeinkhez képest viszonylag sok más típusú okot is felsoroltak spontán a megkérdezettek, ezeket a feldolgozás során újrakódoltuk. Ilyenek a családalapítás (külföldi partner esete), az egészségügyi okok (olyan helyzetek, amikor a külföldi kezelés szükségessége merült fel a személy vagy valamely családtag esetében), többen arról számoltak be, hogy a szüleik döntése volt a kivándorlás, ők még kiskorúak voltak az adott pillanatban, néhányan a gyerekeik jobb jövőjének reményével távoztak, illetve olyanok is voltak, akik a romániai ellátórendszerek (oktatás, egészségügy) vagy az itthoni közszolgáltatások alacsony színvonala miatt vándoroltak ki. Ezek a motivációk akár több említést is kaphattak volna, amennyiben előzetesen belefoglaljuk őket a zárt kérdésünk kategóriáiba.

 

Miért jött el Romániából?

A kivándorlás oka

Említés (%)

Magasabb életszínvonal, jobb megélhetés reményében

41,7

A romániai gazdasági helyzet (megélhetés, életszínvonal) kilátástalansága miatt

37,4

Jobb munkalehetőség, magasabb fizetés reményében

35,6

A személyes vagy szakmai fejlődés, önmegvalósítás reményében

27,4

A romániai politikai helyzet kilátástalansága miatt

23,4

Családegyesítés szándékával (párom, szüleim, gyermekeim kint éltek már)

16,5

Kisebbségi helyzetem miatt (pl. alacsony román nyelvtudás, hátrányos megkülönböztetés)

14,6

Kíváncsiságból, kalandvágyból

14,2

Jobb (tovább) tanulási lehetőségek reményében

13,9

Lakhatási problémák miatt (otthon nem tudtam volna lakást vásárolni)

7,7

Egyéb ok: családalapítás, házasság, szerelem

2,6

Egyéb ok: betegség, egészségügyi ellátás

0,8

Egyéb ok: szülők döntése

0,7

Egyéb ok: gyermekek jövője miatt

0,7

Egyéb okok (mentalitás, romániai ellátórendszer és közszolgáltatások hiányosságai stb.)

1,6

Forrás: „Vissza a gyökerekhez” kutatás, 2021. Három választási lehetőség.

 

Látható, hogy az egyes említések között az első három helyen a gazdasági okok állnak. A válaszadók 42 százaléka a magasabb életszínvonal, a jobb megélhetés reményében vándorolt ki, 37 százalékuk a romániai gazdasági helyzet kilátástalansága miatt, és 36 százalékuk a jobb munkalehetőség, magasabb fizetés reményében. Ha a többféle válaszkategóriában (figyelembe véve a lakhatási problémákat is) összeszámoljuk az említett gazdasági okokat választók arányát, akkor azt találjuk, hogy a kérdőívet kitöltők 71 százaléka említett legalább egy gazdasági okot, amiért elhagyta Romániát. Az anyagi megfontolásból kivándorló erdélyi magyarok felülreprezentáltak a fiatalabb korosztályok, az alacsonyabb iskolai végzettségűek, a recensen kivándoroltak között. A célországok tekintetében az Egyesült Királyság, Németország, Svájc és az észak-európai államok területén élők körében átlagon felüli az arányuk. A származási hely tekintetében nincsenek jelentős regionális különbségek, legnagyobb arányban a székelyföldiek említettek gazdasági jellegű motivációt (73 százalék), legkisebb arányban a bánságiak (62 százalék).

A személyes vagy szakmai fejlődést (27 százalék), illetve a jobb minőségű továbbtanulás reményét (14 százalék) is sokan megjelölték, a válaszadók 35 százaléka említette ezen okok közül legalább az egyiket. Ők értelemszerűen a fiatalabb életkorban kivándorlók között felülreprezentáltak, illetve (jelenleg) magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek. Átlagon felül a határ menti régiókból származók jelölték meg ezt az okot, a partiumiak és a bánságiak, a célországok közül Magyarország és az amerikai kontinens kiemelkedő.

Az okcsoportok közül harmadik helyen a politikaiak állnak: a válaszadók 23 százaléka említett egy jelenlegi vagy múltbeli politikai okot, mint például a romániai politikai helyzet kilátástalansága, vagy (az 1990 előtt kiköltözők körében) a kommunizmus, a Ceaușescu-rendszer politikája. Jelentős részük az idősebb, 50 év feletti korosztályba tartozik, és inkább férfiak, jellemzően a 90-es évek előtt vagy közvetlen a rendszerváltás után hagyták el Romániát. A kivándorlás pillanatában átlagon felül kiskorúak voltak vagy az idősebb korosztályba tartoztak az összes válaszadóhoz viszonyítva. Nagy valószínűséggel a kommunista diktatúra elől menekülő szülők és gyermekeik teszik ki a politikai okokból emigrálók jelentős részét. Származási hely szerint az Erdélyen belüli magyar tömbvidékeken, a Székelyföldön és a Partiumban élők alulreprezentáltak a politikai motivációt említők között.

Szintén fontos szerepet játszik a kivándorlásban a családalapítás vagy a családegyesítés, ezek közül valamelyiket a válaszadók majdnem egyötöde, 19 százaléka említette. Magasabb arányban említették ezt az okot a nők, az erdélyi szórványterületekről származók, és a 2010-es évek előtt kivándorlók körében.

A kisebbségi léttel összefüggő taszító tényezők, mint például a hátrányos megkülönböztetés vagy a román nyelvtudás alacsonynak vélt szintje is szerepet játszik a romániai magyarok emigrációjában, a válaszadók mintegy 15 százaléka nevezte meg ezt az okot a három választási lehetőségen belül. Mostani életkorukat tekintve vagy a nagyon fiatalok, vagy az idősebb korosztályban átlagon felüliek, felülreprezentáltak az alacsonyabb iskolai végzettségűek, a partiumiak, illetve a 90-es évek környékén kivándorlók körében. A kivándorlás periódusát nézve az elmúlt húsz évben emigrált erdélyi magyarok mintegy egytizede említette a kisebbségi helyzetet meghatározó taszító tényezőnek.

 

Az emigrálás okai háttérváltozók szerint (%)

 

Gazdasági
ok

Szakmai
fejlődés,
tanulás

Politikai
helyzet

Család-
egyesítés,
-alapítás

Kisebbségi
helyzet

Neme

Férfi

74,5

34,0

32,2

9,6

15,0

Nő

68,4

35,7

17,4

25,1

14,4

Jelenlegi
életkor

18–29 év

84,1

42,9

13,8

8,4

17,7

30–39 év

79,2

38,2

14,0

16,9

10,6

40–49 év

68,2

40,5

16,5

18,0

10,4

50 év felett

60,5

24,9

40,2

25,6

19,5

Iskolai
végzettség

Legfeljebb 10 osztály

81,6

14,5

22,7

12,1

17,4

Érettségi vagy posztliceális

76,5

21,4

24,4

18,7

14,4

Legalább egyetemi

64,4

49,7

22,8

20,1

14,3

Származási
hely

Székelyföld

73,3

34,1

18,0

15,6

13,9

Közép-Erdély

67,0

33,5

27,7

20,7

14,3

Partium

71,5

39,2

23,5

19,7

18,9

Dél-Erdély

72,4

35,9

30,3

22,1

7,6

Bánság

62,5

40,3

30,6

27,8

9,7

Észak-Erdély

69,0

26,0

36,0

22,0

16,0

Jelenlegi
lakhely

Magyarország

62,9

40,2

23,8

21,3

19,0

Németország

83,2

23,4

23,9

20,2

9,7

UK, Írország

84,7

35,1

18,9

8,6

9,5

USA, Kanada

64,6

40,4

32,3

22,2

9,1

Ausztria

72,5

25,0

25,0

15,0

17,5

Svájc

85,3

29,3

17,3

5,3

22,7

Egyéb Nyugat- és

Közép-Európa

73,1

37,5

22,1

20,2

4,8

Észak-Európa

75,5

36,2

22,3

16,0

11,7

Dél-Európa

71,4

19,6

23,2

16,1

1,8

Egyéb, nem Európa

60,0

30,0

26,7

30,0

16,7

Kiköltözés
éve

1990 előtt

48,1

25,3

61,1

23,5

29,0

1990–1999 között

62,8

41,4

23,8

19,4

16,0

2000–2009 között

72,4

33,5

12,6

21,5

11,4

2010–2015 között

83,3

35,2

15,9

13,9

10,4

2016–2020 között

80,9

36,2

17,8

17,5

11,6

Életkor
kivándor-
láskor

18 év alatt

47,4

39,7

31,0

26,7

22,4

18–23 év

72,5

40,8

17,1

14,7

15,7

24–30 év

74,1

36,8

24,0

18,8

12,3

30 év felett

69,3

20,7

32,8

24,5

13,9

Összes válaszadó

70,9

35,0

23,4

18,8

14,6

Forrás: „Vissza a gyökerekhez” kutatás, 2021. Kiemelve az átlagnál nagyobb értékek.

 

5. Kivándorlás és integráció

Minél régebben él valaki egy adott országban, annál nagyobb valószínűséggel rendelkezik az adott ország állampolgárságával, ami azt is jelezheti, hogy az egyén nagyobb eséllyel integrálódott a befogadó ország társadalmába. A társadalmi integrációnak nemcsak az állampolgárság megléte lehet az egyik mutatója, hanem a foglalkoztatottság és a jövedelmi helyzet is. Illetve indirekt módon az is, ha valakinek született már gyermeke a külföldi lakóhelyén. Röviden kitérünk arra is, hogy a külföldi beilleszkedés milyen mértékben jár együtt a Romániával való adminisztratív kapcsolatok változásával (alapvetően leépülésével). Ebben a fejezetben ezeket a tényezőket mutatjuk be.

 

5.1. Állampolgárság és adminisztratív kötődések

Az adminisztratív helyzet feltárására hat jellemzőt használtunk. Egyrészt, hogy az egyén rendelkezik-e a befogadó ország állampolgárságával. A romániai kötődést az érvényes személyi igazolvány és az útlevél meglétével, illetve a romániai hatóságokkal való kapcsolattartás intenzitásával mértük. Három kérdést pedig a magyarországi formális kötődésre szántunk, éspedig, hogy az egyén rendelkezik-e magyarországi személyivel vagy lakcímkártyával, illetve magyar útlevéllel.

 

Forrás: „Vissza a gyökerekhez” kutatás, 2021.

 

A külföldre költözők többsége, 60 százaléka rendelkezik a jelenleg lakóhelyéül szolgáló ország állampolgárságával. A Magyarországon élő erdélyi magyar válaszadóink szinte kivétel nélkül rendelkeznek magyar állampolgársággal (98 százalék). Magyarország eltér a többi országtól, hiszen 2011 után már úgy is megkaphatta valaki a magyar állampolgárságot a magyar nemzetiségű felmenői után, ha nem telepedett át Magyarországra – adott esetben már a kivándorlás előtt. A nem Magyarországon élő válaszadóink 24 százaléka rendelkezik a befogadó ország állampolgárságával, arányuk az Ausztráliában (91 százalék), a Kanadában (85 százalék), az Amerikai Egyesült Államokban (72 százalék), a Svédországban (64 százalék) és az Izraelben (60 százalék) élők körében kiemelkedő. A két nagylétszámú befogadó országban a többség nem rendelkezik (még) állampolgársággal: a Németországban élők 17, míg az Egyesült Királyságban élők 16 százaléka rendelkezik az ország állampolgárságával. Az állampolgárság meglétét nyilvánvalóan befolyásolja az ott-tartózkodás hossza, illetve a fogadó ország integrációs politikája is.

A Romániához való kötődés is hangsúlyosnak tekinthető válaszadóink körében. Saját bevallásuk alapján 59 százalékuk rendelkezik érvényes román személyi igazolvánnyal, 16 százalékuk útlevéllel, illetve 37 százalékuk mondta azt, hogy valamilyen rendszereséggel kapcsolatba lép az itthoni hivatalokkal, hatóságokkal. Ők alapvetően fiatalabbak, a frissen kivándoroltak, a recens célországokban élők körében felülreprezentáltak. A Magyarországon élők körében a legkevésbé jellemző a romániai adminisztratív kötődés, részben a jogi integrálódás egyszerűsége, másrészt az ottani tartózkodás viszonylag hosszú időtartama miatt (érintett válaszadóink átlagosan 19 éve élnek Magyarországon). Ebből a szempontból akár jelentősnek is mondható, hogy a Magyarországra kiköltöző válaszadóink 44 százaléka rendelkezik romániai személyi igazolvánnyal, ez nagy valószínűséggel az itthoni családtagokkal és javakkal kapcsolatos ügyintézések eszköze.

A Magyarországhoz való kötődés a legintenzívebb a különböző okmányok megléte alapján. Válaszadóink mintegy 84 százaléka rendelkezik legalább az egyikkel a magyar személyi, lakcímkártya, illetve útlevél közül. Ők nagy valószínűséggel magyar állampolgárok is, bár azt nem tudjuk, hogy a kivándorlás előtt vagy utólag lettek azok.

Érdekesek a származási hely szerinti integrációs mutatók is. A Közép-Erdélyből és a Partiumból származó válaszadókra átlag feletti mértékben jellemző, hogy rendelkeznek a külföldi lakhely szerinti állampolgársággal. A Romániához való kötődés a székelyföldiek esetében kimagasló, ők átlagon felül rendelkeznek román személyi igazolvánnyal. A magyarországi okmányok megléte is inkább jellemző a partiumi és közép-erdélyi válaszadóink esetében, mint a Székelyföldről származók körében.

 

Adminisztratív kötődések háttérváltozók szerint (%)

 

Fogadó
ország
állampolgára

Román
személyi
igazolvány

Román
útlevél

Kapcsolat
romániai
hatóságokkal

Magyar
személyi
vagy
lakcímkártya

Magyar
útlevél

Neme

Férfi

61,0

61,5

18,6

39,7

73,6

58,9

Nő

59,1

56,4

14,6

34,6

72,5

49,1

Jelenlegi
életkor

18–29 év

33,6

94,3

18,0

39,0

71,8

52,0

30–39 év

39,0

80,6

18,7

42,2

68,4

59,1

40–49 év

65,6

51,5

16,5

31,2

73,6

51,9

50 év felett

83,7

30,2

13,3

35,4

76,5

50,0

Iskolai
végzettség

Legfeljebb 10 o.

59,9

56,5

8,2

30,0

72,5

36,2

Érettségi vagy posztliceális

55,3

57,9

14,1

36,3

72,5

47,8

Legalább egyetemi

63,4

59,4

19,4

38,2

73,4

60,5

Származási
hely

Székelyföld

50,8

66,9

16,5

37,9

71,7

53,5

Közép-Erdély

68,7

46,7

16,8

34,3

74,6

58,2

Partium

67,1

58,1

13,0

37,9

79,0

50,1

Dél-Erdély

60,7

55,9

22,8

40,7

63,4

46,9

Bánság

61,1

47,2

15,3

37,5

68,1

41,7

Észak-Erdély

62,0

53,0

17,0

24,0

65,0

57,0

Jelenlegi
lakhely

Magyarország

97,9

43,6

8,4

35,0

98,7

50,9

Németország

16,8

79,8

14,2

38,5

50,1

45,9

UK, Írország

14,9

77,5

28,4

43,7

56,3

78,8

USA, Kanada

77,8

41,4

33,3

28,3

26,3

48,5

Ausztria

22,5

63,7

23,8

37,5

46,2

37,5

Svájc

9,3

80,0

14,7

36,0

54,7

69,3

Egyéb Nyugat- és Közép-Európa

14,4

78,8

31,7

47,1

49,0

51,0

Észak-Európa

34,0

69,1

23,4

22,3

50,0

56,4

Dél-Európa

19,6

73,2

23,2

39,3

46,4

50,0

Egyéb, nem Európa

56,7

43,3

60,0

53,3

46,7

43,3

Kiköltözés
éve

1990 előtt

92,8

9,2

10,2

28,7

74,1

52,2

1990–1999 között

84,6

28,8

13,4

30,8

82,4

54,4

2000–2009 között

60,9

66,5

19,5

35,7

72,8

49,1

2010–2015 között

31,9

85,7

16,8

40,5

65,4

61,7

2016–2020 között

37,2

91,2

20,0

48,1

70,3

43,4

Életkor
kivándor-
láskor

18 év alatt

74,1

32,8

12,1

25,0

82,8

55,2

18–23 év

55,9

63,3

15,7

33,4

74,7

53,3

24–30 év

60,3

58,6

18,2

37,2

71,0

57,5

30 év felett

63,3

55,6

15,6

44,8

69,9

46,5

Összes válaszadó

59,9

58,5

16,2

36,7

73,0

53,1

Forrás: „Vissza a gyökerekhez” kutatás, 2021. Kiemelve az átlagnál nagyobb értékek. 

 

5.2. A kivándorlók munkaerőpiaci helyzete

Kérdőívünkben egyrészt arra kérdeztünk rá, hogy mi jellemző a válaszadó jelenlegi munkaerőpiaci helyzetére, másrészt arra is, hogy a Romániából való elköltözést megelőző egy hónapban mi volt a jellemző. Az alábbi ábrán látható, hogy a kérdőívre válaszolók nagytöbbsége mind a kiköltözés előtt (67 százalék), mind a jelenlegi helyzete szerint (84 százalék) dolgozott valamilyen formában. A Romániából való kiköltözést megelőzően sokan (a válaszadók majdnem egynegyede) tanultak: vagy középiskolában, szakiskolában (10 százalék), vagy pedig egyetemen vagy posztgraduális képzésben (14 százalék). Viszonylag kevesen említették, hogy nem dolgoztak és nem is tanultak (7 százalék). Ez egy vegyes kategória, egyaránt tartalmazza a munkanélkülieket, a nyugdíjasokat, a kisgyerekeket, a gyereknevelési szabadságon levőket, egyéb inaktívakat. Míg a tanulmányaikat folytatók aránya a jelenlegi helyzet szerint 3 százalék körüli, addig az inaktívak aránya számottevően nőtt, válaszadóink 13 százaléka a jelenlegi helyzete szerint ide sorolható. Többségük olyan személy lehet, aki külföldön lépte át a nyugdíjkorhatárt.

 

Forrás: „Vissza a gyökerekhez” kutatás, 2021.

 

Egy következő kérdésre a munkaerőpiacon jelen levő válaszadók (1800 személy) nagy többsége, 83 százaléka azt jelölte, hogy folyamatos, legalább egy évre szóló munkaszerződése van. Alig 3 százalék azoknak az aránya, akik azt mondták, hogy alkalmi munkát végeznek, amely kevesebb mint egy évig fog tartani. A saját vagy családi vállalkozásban dolgozók aránya pedig 14 százalék.

 

Forrás: „Vissza a gyökerekhez” kutatás, 2021. Megjegyzés: az elmúlt egy hónapra jellemző foglalkozási helyzetet jelen időre fogalmaztuk át, de az minden esetben a kérdezést megelőző egy hónapra vonatkozik.

 

A két kérdés alapján egy új változót képeztünk, a válaszadók aktivitásának jobb megjelenítésére. E szerint a kutatásban résztvevők nagytöbbsége, 65 százaléka teljes munkaidőben, hosszú távú (legalább egyéves), folyamatos munkaszerződés alapján dolgozik. Egy további csoportot azok képeznek, akik részmunkaidőben vagy rövid távú szerződéssel, vagy éppen csak alkalmi munkát végeznek, az ő arányuk 7 százalék körüli. Külön csoportként kezeltük azokat, akik saját (vagy családi) vállalkozásban dolgoznak, ők az összes válaszadó 12 százalékát teszik ki. A kutatás időpontjában a megkérdezettek 3 százaléka tanult, illetve 13 százaléka inaktív volt munkaerőpiaci szempontból.

A teljes munkaidős, folyamatos munkaszerződések aránya a férfiak, az 50 év alattiak, a 2010 után kivándoroltak körében hangsúlyos az átlaghoz képest. A fogadó országok szerint nagyobb valószínűséggel jellemző Svájcban (az itt élők 79 százaléka), Németországban (72 százalék), az Egyesült Királyságban és Írországban, illetve Ausztriában (68-68 százalék). A kevésbé kiszámítható munkaviszonyok inkább a nők esetében jellemzőek, és olyan országokban felülreprezentált az így foglalkoztatottak aránya, mint a nem európai államokban (elsősorban Ausztráliában – 18 százalék), Németországban (11 százalék), Belgiumban (19 százalék) vagy Franciaországban (14 százalék). A saját vállalkozásban dolgozók aránya a 40 év felettiek és az alacsonyabban végzettek körében hangsúlyosabb, akik már 2010 előtt kivándoroltak, sok esetben még gyerekként. Országok szerint Olaszországban (26 százalék), az Amerikai Egyesült Államokban (21 százalék), Kanadában (20 százalék), Spanyolországban (19 százalék) átlagon felüli a saját vagy családi vállalkozással rendelkező erdélyi magyar válaszadóink aránya. A válaszadás pillanatában kint tanulók alapvetően az észak-európai államokban felülreprezentáltak: a Svédországban tartózkodók 14, Hollandiában 11, Dániában és Finnországban 10-10 százaléka tanult a 3 százalékos átlaghoz képest.

 

Aktivitás háttérváltozók szerint (%)

 

Teljes
munkaidő,
folyamatos
szerződés

Részmunkaidő,
rövid távú
szerződés,
alkalmi munka

Saját vagy
családi
vállalkozás

Tanul

Inaktív

Neme

Férfi

70,1

4,1

13,2

2,9

9,7

Nő

61,3

9,1

10,7

3,3

15,7

Jelenlegi
életkor

18–29 év

68,5

6,3

2,1

14,1

9,0

30–39 év

67,5

8,6

11,1

1,8

11,0

40–49 év

71,0

8,6

15,1

1,9

3,5

50 év felett

56,6

5,1

14,1

  

24,2

Iskolai
végzettség

Legfeljebb 10 osztály

66,7

8,2

14,5

1,9

8,7

Érettségi vagy posztliceális

63,9

6,8

10,5

3,2

15,6

Legalább egyetemi

65,3

7,1

12,1

3,3

12,2

Származási
hely

Székelyföld

67,2

6,9

12,5

3,3

10,2

Közép-Erdély

60,1

8,7

12,8

2,3

16,0

Partium

65,8

6,1

9,6

3,4

15,1

Dél-Erdély

67,6

4,1

9,7

4,1

14,5

Bánság

58,3

12,5

11,1

2,8

15,3

Észak-Erdély

63,0

6,0

13,0

3,0

15,0

Jelenlegi
lakhely

Magyarország

62,4

5,4

13,3

2,7

16,2

Németország

71,5

11,1

4,6

1,4

11,4

UK, Írország

68,0

7,2

14,9

4,5

5,4

USA, Kanada

62,6

3,0

20,2

3,0

11,1

Ausztria

67,5

6,2

15,0

1,2

10,0

Svájc

78,7

5,3

2,7

1,3

12,0

Egyéb Nyugat- és

Közép-Európa

63,5

10,6

8,7

6,7

10,6

Észak-Európa

58,5

8,5

7,4

10,6

14,9

Dél-Európa

57,1

8,9

21,4

3,6

8,9

Egyéb, nem Európa

53,3

16,7

10,0

  

20,0

Kiköltözés
éve

1990 előtt

49,8

3,4

14,3

0,3

32,1

1990–1999 között

63,6

6,2

17,6

0,8

11,8

2000–2009 között

65,9

9,1

14,8

1,4

8,7

2010–2015 között

71,1

7,9

6,2

3,3

11,5

2016–2020 között

68,4

7,2

4,7

11,6

8,1

Életkor
kivándor-
láskor

18 év alatt

56,0

8,6

17,2

8,6

9,5

18–23 év

67,1

6,7

11,8

5,2

9,2

24–30 év

68,5

7,9

13,4

1,1

9,0

30 év felett

57,9

6,2

7,9

0,6

27,4

Összes válaszadó

64,9

7,1

11,7

3,1

13,2

Forrás: „Vissza a gyökerekhez” kutatás, 2021. Kiemelve az átlagnál nagyobb értékek.

 

A válaszadóktól azt is megkérdeztük, hogy mi a foglalkozásuk, konkrétan mit dolgoznak. Erre válaszolhattak egy kilenc kategóriás zárt kérdés segítségével a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere (magyarul FEOR–08, románul COR)5 kategóriái szerint, illetve rákérdeztünk egy második, nyitott kérdés formájában is. Először nézzük a zárt kérdésre adott válaszokat. A válaszadók relatív többsége felsőfokú képzettség önálló alkalmazását igénylő foglalkozásban dolgozott a kérdezés előtti egy hónapban (27 százalék). Szintén magas azoknak az aránya, akik a szolgáltatási, kereskedelmi, értékesítési foglalkozási főcsoportot jelölték meg (17 százalék), illetve a szakképzettséget nem igénylő, egyszerű foglalkozási főcsoportot (16 százalék). Gazdasági, igazgatási vezető, törvényhozó az önbevallás szerint 4 százalékuk.

 

Forrás: „Vissza a gyökerekhez” kutatás, 2021.

 

A nyitott kérdésre adott válaszokat kódoltuk, szintén a FEOR–08 rendszer segítségével, figyelembe véve nemcsak az adott szöveges választ, hanem az egyén kilenc kategóriás zárt kérdésre adott válaszát, nemét, életkorát és iskolai végzettségét is. Ezeknek az újrakódolt válaszoknak az úgynevezett kétszámjegyes kategorizációját mutatjuk be az elemzésben. A kutatásban részt vevő, a külföldi ország munkaerőpiacán jelen levő és ezt a kérdést kitöltő válaszadókat (n=1793) 45 foglalkozási típusba tudtuk besorolni. Ebből 21 olyan foglalkozási csoport van, amelyhez legalább a válaszadók 1 százaléka tartozik. A következő táblázatban bemutatjuk ezt a 21 foglalkozási csoportot, az egyes kategórián belüli jellemző válaszokat, illetve a kérdésre válaszolók megoszlását.

 

Az aktív válaszadók foglalkozás szerinti megoszlása, FEOR–08 csoportok szerint

Foglalkozási csoport

Jellemző válaszok

Megoszlás, 
n, %

21 – Műszaki, informatikai és természettudományi foglalkozások

Mérnökök (építész, gépész, villamos, tervező, vegyész), informatikusok (szoftvermérnök, programozó, fejlesztő), kutatók, biológusok

139

7,8

51 – Kereskedelmi és vendéglátóipari foglalkozások

Bolti eladók, értékesítők, üzletvezetők, pénztárosok, illetve szakácsok, felszolgálók, bárosok

137

7,6

41 – Irodai, ügyviteli foglalkozások

Könyvelők, adminisztratív irodai munka, irodai asszisztensek, titkárnők, logisztikusok, raktárosok, HR-asszisztensek

122

6,8

24 – Oktatók, pedagógusok

Tanárok, óvónők, egyetemi oktatók, nyelvtanárok, gyógypedagógusok

111

6,2

22 – Egészségügyi foglalkozások (felsőfokú képzettséghez kapcsolódó)

Orvosok (szakorvos, fogorvos, családorvos, gyógytornász, fizioterapeuta), orvosi asszisztensek és nővérek, gyógyszerészek

108

6,0

92 – Egyszerű szolgáltatási, szállítási és hasonló foglalkozások

Raktárosok, csomagolók, árufeltöltők, konyhai kisegítők, mosogatók, futárok

104

5,8

31 – Technikusok és hasonló műszaki foglalkozások

Informatikusok (programozó, tesztelő), minőségellenőrök, üzemvezetők, laboratóriumi technikusok, műszaki szerelők

103

5,7

25 – Gazdálkodási jellegű foglalkozások

Menedzserek (projekt, HR, termék, szolgáltatás, marketing), irodavezetők, gazdasági elemzők és tanácsadók, banki alkalmazottak, mérlegképes könyvelők

98

5,5

75 – Építőipari foglalkozások

Villanyszerelők, víz-, gáz- és fűtésszerelők, kőművesek, festő-mázolók, ácsok, asztalosok

97

5,4

52 – Szolgáltatási foglalkozások

Idősgondozók, gyermekfelvigyázók, gondnokok, fodrászok, kozmetikusok

93

5,2

84 – Járművezetők és mobil gépek kezelői

Kamionsofőrök, targoncavezetők, gépkocsivezetők, taxisofőrök, autóbuszvezetők, darukezelők

76

4,2

33 – Egészségügyi foglalkozások

Betegápolók és asszisztensek (általános, fogászati, gyógyszerészeti), optikusok

64

3,6

26 – Jogi és társadalomtudományi foglalkozások

Közgazdászok, jogászok és ügyvédek, fordítók és tolmácsok, szociológusok és statisztikusok, történészek és levéltárosok, kutatók

56

3,1

93 – Egyszerű ipari, építőipari, mezőgazdasági foglalkozások

Gyári munkások, segédmunkások, mezőgazdaságban dolgozó munkások (növénytermesztők és állattenyésztők)

56

3,1

36 – Üzleti jellegű szolgáltatások ügyintézői, hatósági ügyintézők, ügynökök

Vállalati értékesítők, beszerzők, gazdasági-, pénzügyi-, jogi-, marketingasszisztensek, ügyintézők

43

2,4

91 – Takarítók és hasonló jellegű egyszerű foglalkozások

Takarítók (intézményekben, vállalatoknál, magánszemélyeknél), házvezetők

38

2,1

73 – Fém- és villamosipari foglalkozások

Lakatosok, hegesztők, munkagépek szerelői, karbantartói, műszerészek

32

1,8

27 – Kulturális, sport-, művészeti és vallási foglalkozások (felsőfokú)

Zenészek, újságírók, lelkészek, rendezvényszervezők, fotósok, könyvkiadók, sportoktatók

27

1,5

61 – Mezőgazdasági foglalkozások

Kertészek, szakképzett mezőgazdasági munkások (növénytermesztés és állattenyésztés)

26

1,5

13 – Termelési és szolgáltatást nyújtó egységek vezetői

Üzletvezetők, cégvezetők, részlegvezetők, programvezetők

25

1,4

42 – Ügyfélkapcsolati foglalkozások

Recepciósok, ügyintézők, ügyfélmenedzserek, IT helpdesk

25

1,4

Többiek (FEOR2 kódok: 11, 14, 23, 29, 32, 34, 35, 37, 39, 62, 71, 72, 74, 79, 81, 82, 83)

 

243

11,9%

Forrás: „Vissza a gyökerekhez” kutatás, 2021.

 

A FEOR–08 lista felső 4 csoportjába (10, 20, 30, 40-es csoportszámú foglalkozások) tartozókat nevezhetjük szellemi foglalkozásúaknak, míg a többieket (50, 60, 70, 80 és 90-es csoportszámú foglalkozások) fizikai foglalkozásúaknak. A kutatásunkban részt vevő, a külföldi munkaerőpiacon jelen levő és a foglalkozási kérdésre is válaszoló személyek 57 százaléka szellemi, míg 43 százaléka fizikai foglalkozású. Itt ismételten fontos felhívni a figyelmet, hogy a vizsgálat nem reprezentatív, az alacsonyabb képzettségűek, alacsonyabb foglalkoztatási státuszúak kisebb eséllyel vehettek részt az online kérdőív kitöltésében.

Viszont érdemes arra rávilágítani, hogy a különböző demográfiai, társadalmi vagy migrációs hátterű csoportokhoz tartozó válaszadók milyen foglalkozási csoportokban alul- vagy éppen felülreprezentáltak. Ennek érdekében az első tíz, leggyakrabban előforduló másodszintű FEOR-kategóriákat áttekintjük az eddig is használt háttérváltozók szerint.

A nemek szerint meigoszlások nem okoztak meglepetést: a férfiak az építőipari (12 százalék), a műszaki, informatikai, természettudományi (12 százalék), illetve a technikusi és hasonló műszaki foglalkozásúak (9 százalék) csoportjaiban foglalkoztatottak átlagon felül, a nők pedig elsősorban a kereskedelmi, vendéglátóipari (10 százalék), az irodai, ügyviteli foglalkozásokban (9 százalék), illetve oktatóként, pedagógusként (9 százalék) dolgoznak.

Az iskolai végzettség szerint azt látjuk, hogy míg a legfeljebb 10 osztályt elvégzett válaszadóink elsősorban építőipari (16 százalék), kereskedelmi, vendéglátóipari (12 százalék) vagy egyszerű ipari, építőipari, mezőgazdasági (11 százalék) foglalkozási csoportokban dolgoznak nagyobb arányban, addig a felsőfokú végzettségűek elsősorban műszaki, informatikai, természettudományi (14 százalék), oktatói, pedagógusi (12 százalék), illetve felsőfokú képzettséghez kapcsolódó egészségügyi (11 százalék) területeken felülreprezentáltak.

A legfiatalabb, 18–29 éves korosztályba tartozók számottevő része az alacsonyabb státuszú munkakörökben foglalkoztatott: az egyszerű szolgáltatási, szállítási (15 százalék), vagy az egyszerű ipari, építőipari, mezőgazdasági (8 százalék) foglalkozási csoportokban felülreprezentált, viszont a magasabb státuszú állásokban is jelen vannak: szintén 8 százalék körüli a részük a műszaki, informatikai és természettudományok területén, 7 százalékuk pedig gazdálkodási, pénzügyi, számviteli foglalkozású. A 30–39 évesek legjelentősebb csoportja ugyancsak a műszaki, informatikai, természettudományos területen felülreprezentált (10 százalék), de tekintélyes arányban jelen vannak körükben a kereskedelemben és vendéglátóiparban (8 százalék), illetve az egészségügyi és a pénzügyi területen foglalkoztatottak is. A jelenleg 40–49 éves korosztály pedagógusként, irodai, ügyviteli munkakörökben, illetve az egészségügyben dolgozik nagyobb arányban. Az idősebb, 50 év és a feletti aktív válaszadóink leggyakrabban a kereskedelem és vendéglátóipar területén dolgoznak (9 százalékuk), ezt követően a műszaki, informatikai és természettudományok területén (8 százalék), illetve hasonló arányban technikusok, illetve szolgáltatásokban foglalkoztatottak.

A Magyarországon élő válaszadóink elsősorban műszaki, informatikai, természettudományi (9 százalék), irodai, ügyviteli (8 százalék), illetve kereskedelmi, vendéglátóipari (8 százalék) foglalkozási csoportokban dolgoznak, illetve felülreprezentáltak más országokhoz képest az irodai-ügyviteli, az egészségügyi és pénzügyi területeken foglalkoztatottak is. Németországi válaszadóink az alacsonyabb státuszú foglalkozási kategóriákban felülreprezentáltak: az egyszerű szolgáltatási foglalkozásokban (14 százalék), a szolgáltatási foglalkozásokban (7 százalék), illetve a járművezetői foglalkozásokban (7 százalék). Akik az Egyesült Királyságban élnek, – hogy a három leggyakoribb célországban élőket vizsgáljuk –, azok elsősorban járművezetők (9 százalék), kereskedelmi, vendéglátóipari (9 százalék), illetve irodai, ügyviteli dolgozók (9 százalék).

 

A tíz legjellemzőbb foglalkozási kategória megoszlása háttérváltozók szerint (%)

 

Műszaki,
informatikai,
termé-
szettud.

Egész-ségügyi
(felső-fokú)

Oktatók,
pedagógu-sok

Gazdálkodás
(pénzügy,
számvitel)

Techni-kusok

Irodai,
ügyviteli

Keres-
kedelmi,
vendég-
látóipari

Szolgál-
tatási

Építő-
ipari

Egyszerű
szolgál-tatási,
szállítási

Neme

Férfi

11,8

4,6

2,8

3,7

9,3

3,8

4,7

2,0

12,4

3,8

Nő

4,7

7,1

8,7

6,8

3,1

9,0

9,8

7,6

0,3

7,3

Jelenlegi
életkor

18–29 év

7,5

5,1

1,6

7,1

5,1

5,5

5,9

3,5

5,5

15,0

30–39 év

10,1

7,6

4,5

7,0

5,3

7,0

7,8

5,6

5,8

3,9

40–49 év

5,7

6,7

9,9

5,5

4,5

7,1

6,5

3,2

5,7

4,1

50 év felett

7,7

4,4

6,4

3,3

7,5

7,0

9,3

7,5

4,8

4,8

Iskolai
végzettség

Legfeljebb 10 o.

        

2,2

2,7

12,4

8,6

16,2

7,6

Érettségi vagy posztliceális

1,4

0,6

0,6

0,3

7,1

8,2

10,2

7,4

8,8

10,4

Legalább egyetemi

14,1

11,4

11,7

10,5

5,5

6,6

4,7

2,8

0,7

2,0

Származási
hely

Székelyföld

6,0

3,8

4,7

5,7

5,2

6,0

8,5

5,6

5,3

7,8

Közép-Erdély

6,8

9,9

6,8

5,2

4,7

7,1

8,1

5,2

6,8

2,1

Partium

10,1

7,2

7,7

3,9

7,7

8,2

6,4

3,6

4,9

5,4

Dél-Erdély

9,5

6,0

8,6

6,9

4,3

6,0

6,0

4,3

5,2

7,8

Bánság

13,6

  

10,2

5,1

5,1

6,8

6,8

10,2

5,1

5,1

Észak-Erdély

11,1

7,4

3,7

9,9

8,6

7,4

6,2

6,2

2,5

3,7

Jelenlegi
lakhely

Magyarország

8,9

7,2

6,8

7,2

6,9

7,8

7,6

3,7

4,5

2,4

Németország

4,3

5,9

6,2

2,0

3,9

5,6

6,2

6,6

5,3

14,1

UK, Írország

7,6

2,5

6,1

6,6

4,6

8,1

8,6

7,1

5,1

7,6

USA, Kanada

9,4

7,1

10,6

4,7

4,7

7,1

8,2

5,9

9,4

1,2

Ausztria

10,0

  

2,9

2,9

5,7

7,1

15,7

8,6

  

5,7

Svájc

10,8

4,6

  

3,1

6,2

4,6

4,6

7,7

9,2

13,8

Egyéb Nyugat- és Közép-Európa

4,7

3,5

7,0

4,7

5,8

8,1

4,7

1,2

10,5

7,0

Észak-Európa

11,6

11,6

1,4

2,9

5,8

2,9

5,8

4,3

10,1

2,9

Dél-Európa

  

4,1

4,1

4,1

2,0

  

12,2

8,2

4,1

8,2

Egyéb, nem Európa

8,3

8,3

12,5

8,3

8,3

  

8,3

16,7

4,2

  

Kiköltözés
éve

1990 előtt

8,1

4,6

8,6

4,1

10,2

11,2

10,2

4,1

5,1

2,5

1990–1999 között

9,0

5,5

9,2

5,7

6,2

6,2

8,7

4,1

4,8

3,2

2000–2009 között

7,2

6,3

7,7

5,4

5,0

7,2

5,4

5,0

7,0

3,2

2010–2015 között

6,5

6,7

3,5

6,9

4,8

6,3

8,6

6,7

5,8

8,0

2016–2020 között

8,6

6,2

1,6

3,5

4,7

4,7

5,9

5,5

3,1

13,3

Életkor
kivándor-
láskor

18 év alatt

5,3

2,1

6,3

8,4

7,4

8,4

11,6

4,2

4,2

3,2

18–23 év

6,0

4,0

5,8

6,7

5,8

7,7

9,1

4,1

6,3

6,0

24–30 év

11,7

10,4

7,8

5,7

5,4

5,7

5,9

4,3

4,0

4,7

30 év felett

5,8

4,3

4,3

1,4

5,8

6,1

6,1

9,3

6,1

7,8

Aktív válaszadók, n=1793

7,8

6,0

6,2

5,5

5,7

6,8

7,6

5,2

5,4

5,8

Forrás: „Vissza a gyökerekhez” kutatás, 2021. Kiemelve az átlagnál nagyobb értékek.

 

5.3. A kivándorlók jövedelmi helyzete

A személyes jövedelemre vonatkozó kérdést a kérdőívet kitöltők 87 százaléka válaszolta meg. Ezt a kérdést azért is tartottuk fontosnak, mert előre látható volt, hogy a kivándorlás alapvető mozgatórugója az itthoni és külföldi jövedelmek közötti eltérés.

A kutatásban részt vevő személyek relatív többsége bevallásuk szerint 1500 és 2000 euró közötti havi személyes jövedelemmel rendelkezik (17 százalék), és közel hasonló arányban mondták azt is, hogy 2000 és 3000 euró közötti a havi személyes nettó jövedelmük. Ennél többet viszonylag kevesen keresnek: a válaszadók 7 százaléka keres 3000–4000 euró között, illetve 8 százalékuk 4000 euró fölött. A legalacsonyabb jövedelműek is viszonylag kevesen vannak a válaszadóink között: 3 százalékuk keres havonta 100 euró alatt, és további 3 százalékuk 100–300 euró között. Az adatok értelmezésénél újra felhívjuk a figyelmet arra, hogy a válaszadók köre nem tekinthető reprezentatív mintának. Nagyobb valószínűséggel a kisebb jövedelmű emigránsok alulreprezentáltak a kutatásban résztvevők körében.

 

Forrás: „Vissza a gyökerekhez” kutatás, 2021.

 

A jövedelmi kategóriákból átlagjövedelmet becsültünk, úgy, hogy a kiválasztott intervallumok középértékét tekintettük az adott személy keresetének. A torzítás tényével tisztában vagyunk, viszont így lehetőségünk nyílik rálátni, hogy milyen demográfiai, társadalmi jellemzők határozzák meg a kivándorlók jövedelmét. Ezt egy statisztikai magyarázómodellel vizsgáljuk meg. Az itt használt többváltozós lineáris regresszióelemzésre azért van szükség, mert a látszólagos összefüggések sok esetben elfedik a valódi statisztikai relációkat. Például a személy életkora összefügghet azzal, hogy mióta tartózkodik külföldön, és sok esetben azzal is, hogy milyen országba vándorolt, vagy például az iskolai végzettség meghatározhatja, hogy szellemi avagy fizikai munkát végez-e egy adott személy. A regressziós eljárással tehát pontosabb és árnyaltabb képet kapunk az egyes tényezők befolyásának irányáról és erősségéről.

Az elemzést azok között végeztük, akik aktívak a munkaerőpiacon és a jövedelmüket is megválaszolták, összesen 1575 fő körében. Esetükben 2047 euró volt a becsült átlagos jövedelem. A függő változót a jövedelem, a független változókat a válaszadó neme, életkora, befejezett iskolai végzettsége, a kivándorlás periódusa, a munkaerőpiaci aktivitás típusa, a foglalkozás jellege (szellemi vagy fizikai munka), illetve a célországok képezték. Az alábbi táblázatban nyomon követhetők az egyes csoportokba bekerült esetszámok, a hozzájuk tartozó személyes havi nettó jövedelem euróban megbecsülve, illetve a regressziós elemzés főbb mutatószámai. Az ábrán ugyanakkor csak a standardizált regressziós értékeket (Beta) tüntetjük fel: ez azt mutatja, hogy az adott jellemzőnek milyen erős befolyása van (akár pozitív, akár negatív irányba) a függő változóra (tehát a jövedelemre), amennyiben az egyén többi tulajdonságát is figyelembe vesszük (kontroll alatt tartjuk). Az egyének származási helye, régiója, illetve a kiköltözés időpontjában jellemző életkora nem mutatott szignifikáns befolyást a jövedelmekre, ezért kihagytuk őket a modellből.

Regressziós modellünk alapján válaszadóink közül a férfiak szignifikánsan magasabb becsült jövedelemmel rendelkeztek, mint a nők, függetlenül attól, hogy milyen korúak, milyen végzettségűek, hova és mikor vándoroltak ki, illetve milyen típusú munkakörben dolgoznak. Abszolút értékben a férfiak havonta átlagosan mintegy 600 euróval keresnek többet. A jövedelmi különbség tovább növekedik, mintegy 650 euróra, ha figyelembe vesszük a válaszadók egyéb jellemzőit is.

Korcsoportok szerint nincs statisztikailag releváns eltérés, a 18–29 évesek nagyon hasonló jövedelemmel rendelkeznek, mint az 50 év feletti idősek, amennyiben a többi változót is figyelembe vesszük. Náluk a 30–39, illetve a 40–49 évesek valamivel jobb keresettel rendelkeznek, de a különbségek statisztikailag nem szignifikánsak.

Az iskolai végzettségnek nagyon erős a hatása a jövedelemre, függetlenül a többi egyéni jellemzőtől. Míg az alacsonyabb iskolázottságú (10 osztály alatt, középiskola és posztlíceum) személyek között nincs számottevő eltérés, addig az egyetemet végzettek már jelentősen többet keresnek, és a posztgraduális képzéssel rendelkezők még náluk is előnyösebb helyzetben vannak a külföldi munkaerőpiacon. A legkevésbé kvalifikált válaszadóink fele annyit keresnek, mint az egyetem utáni képzésben részesültek, a becsült havi jövedelmek között abszolút értékben majdnem 1500 euró a különbség, ez 1100 euróra mérséklődik, amennyiben figyelembe vesszük a többi jellemzőt (nemet, kiköltözés évét, az aktivitás és a foglalkozás jellegét, illetve a befogadó országot).

A kiköltözés periódusa szerint nincs szignifikáns eltérés a jövedelmekben. Az abszolút értékek szerint a legjobban a 2000 és 2009 között emigrálók keresnek, viszont ez egyéb jellemzőiknek köszönhető (koruknak, célországuknak, munkaerőpiaci helyzetüknek).

A válaszadók aktivitásának típusa, illetve foglalkoztatottságuk jellege viszont már meghatározó a jövedelmekben. A részmunkaidőben foglalkoztatottak vagy alkalmi munkát végzők jövedelme a legalacsonyabb, náluk jobban keresnek a teljes munkaidőben, hosszú távú szerződéssel rendelkezők, illetve még jobban azok, akik saját vagy családi vállalkozásban dolgoznak.

A fogadó országok szerint is vannak jelentős eltérések, amennyiben kontroll alatt tartjuk a többi változót. Referenciacsoportnak itt Ausztriát vettük, mivel az ottani jövedelmek álltak legközelebb a válaszadóink átlagához. Ausztriához képest a Magyarországon élő válaszadóink szignifikánsabban rosszabbul, relatív értékben majdnem 800 euróval kevesebbet keresnek. Az ellentétes oldalon Svájc emelkedik ki, itt a legmagasabbak a jövedelmek, ezt követően az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában, majd az észak-európai országokban. A két nagy célországban, Németországban és az Egyesült Királyságban mintegy 350 euróval magasabbak a relatív havi jövedelmek Ausztriához képest, amennyiben a válaszadók további demográfiai, munkaerőpiaci és migrációs jellemzőit is figyelembe vesszük.

 

Forrás: „Vissza a gyökerekhez” kutatás, 2021. A piros „0”-ák a referenciakategóriákat jelölik.

 

A becsült átlagos havi személyi nettó jövedelem meghatározói.
Lineáris regresszióelemzés

 

Esetszám

Becsült
jövedelem
átlaga

B

Beta

t

Sig.

Neme

Férfi

689

2 393

ref.

 

 

 

Nő

886

1 777

-654

-0,239

-12,59

0,000

Jelenlegi
életkor

18–29 éves

240

1 953

9

0,002

0,08

0,936

30–39 éves

447

2 342

166

0,055

1,91

0,056

40–49 éves

434

2 096

160

0,052

2,15

0,032

50+ éves

454

1 758

ref.

      

Iskolai
végzettség

Legfeljebb 10 osztály

144

1 552

ref.

      

Középiskola

458

1 768

98

0,033

1,00

0,316

Posztlíceum

152

1 838

84

0,018

0,70

0,485

Egyetem

594

2 055

326

0,116

3,09

0,002

Posztgraduális

227

3 039

1 097

0,283

8,95

0,000

Kiköltözés
éve

1990 előtt

156

1 670

ref.

      

1990–1999 között

372

1 950

233

0,073

2,35

0,019

2000–2009 között

387

2 229

165

0,052

1,51

0,133

2010–2015 között

425

2 197

19

0,006

0,16

0,874

2016–2020 között

235

1 876

-87

-0,023

-0,67

0,506

Aktivitás
típusa

Teljes munkaidő, folyamatos szerződés

1 232

2 052

ref.

 

 

 

Részmunkaidő, rövid távú szerződés, alkalmi munka

134

1 399

-574

-0,118

-6,24

0,000

Saját vagy családi vállalkozás

209

2 429

382

0,095

4,97

0,000

Foglalkozás
jellege

Szellemi munka

902

2 204

332

0,121

4,93

0,000

Fizikai munka

673

1 835

ref.

      

Jelenlegi
lakhely

Magyarország

727

1 426

-783

-0,287

-5,79

0,000

Németország

276

2 278

352

0,098

2,45

0,014

UK, Írország

180

2 511

358

0,084

2,38

0,017

USA, Kanada

72

3 764

1 314

0,202

7,44

0,000

Ausztria

60

2 007

ref.

      

Svájc

60

3 788

1 857

0,261

10,07

0,000

Egyéb Nyugat- és Közép-Európa

76

2 174

16

0,003

0,09

0,926

Észak-Európa

61

2 963

837

0,119

4,59

0,000

Dél-Európa

42

2 005

5

0,001

0,03

0,979

Egyéb, nem Európa

21

2 721

533

0,045

2,10

0,036

Összesen

 

1 575

2 047

 

 

 

 

R2

 

0,469

 

 

 

 

 

Konstans

 

 

 

584

 

3,05

0,002

Forrás: „Vissza a gyökerekhez” kutatás, 2021. Jelentések: B – regressziós együttható, koefficiens;
Beta – standardizált regressziós együttható; t – a regressziós együttható és a hozzá tartozó
standard hiba hányadosa; Sig. – szignifikanciaszint; ref. – referencia (viszonyítási) kategória.
Kiemelve a jelentős és statisztikailag szignifikáns értékek.

 

5.4. Gyermekvállalás külföldön

Habár a gyermekvállalás témaköre inkább a demográfiai jellemzők közé lenne beilleszthető, mi mégis az integrációs témakörben tárgyaljuk. Ugyanis a kérdőívben nem a külföldön élők gyermekszámára kérdeztünk rá, hanem csakis arra, hogy született-e gyermeke a külföldön tartózkodás alatt. Ez egyrészt jelzi, hogy a külföldre távozó személy valamilyen szintű biztonságban érzi magát a befogadó országban, valamilyen szinten már integrálódott, például a gyermekszüléssel kapcsolatos egészségügyi és egyéb szociális szolgáltatásokat igénybe tudja venni. Másrészt utal a romániai demográfiai veszteségre is, hiszen a külföldön megszületett és ott élő gyermekek (elméletileg) nem képezik az itthoni lakónépesség részét.

A kérdőívre válaszolók 44 százalékának született gyermeke a külföldön tartózkodása alatt, ez a férfiak körében 43 százalék, míg a nők körében 46 százalék volt. A külföldi gyerekvállalás értelemszerűen a kivándorlók korával, illetve a külföldön tartózkodás hosszával függ össze. Külföldre költözésük után nagyobb valószínűséggel vállaltak gyermeket a jelenleg 30–49 évesek, a 2010-es évek előtt kiköltözők, akik fiatalon vagy akár gyerekként hagyták el Romániát. Ők nagyobb eséllyel Magyarországon vagy a tengerentúl élnek, és rendelkeznek a befogadó ország állampolgárságával.

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a külföldön született gyermekeket anyakönyvezik-e Romániában a szülők. Ez egyrészt szintén az integráció (vagy annak hiányának) mutatója, illetve formális szempontból ez növeli az itthoni lakónépesség számát.

Azoknak, akiknek született külföldön gyermekük, 28 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy gyermeküket anyakönyvezték Romániában. Átlagon felüli arányban tették/teszik ezt a fiatalabb, 18–39 éves válaszadók, akik 24 éves koruk után költöztek külföldre, és akik a 2000-es évek után hagyták el Romániát. Meghatározó ebben a kérdésben, hogy a szülőknek van-e állampolgársága a fogadó országban. Akiknek van, azoknak csupán egyötöde (19 százaléka) anyakönyvezte gyerekét Romániában, akiknek nincs, azoknak többsége (52 százaléka) itthon is regisztrálta gyerekét. Például a Svájcban született gyermekek többsége itthon is regisztrálva van (61 százalék), de magas ez az arány a dél-európai államok (48 százalék), Németország (47 százalék) vagy az Egyesült Királyság (42 százalék) területén élő kivándorlók esetében is.

 

Gyerekvállalás külföldön háttérváltozók szerint (%)

 

Született
gyermeke
külföldön

   

Ha igen: a gyermeket
anyakönyvezték
Romániában

Neme

Férfi

42,5

  

26,1

Nő

45,5

  

29,7

Jelenlegi
életkor

18–29 év

14,7

  

49,0

30–39 év

49,0

  

42,9

40–49 év

61,5

  

27,2

50 év felett

41,3

  

12,7

Iskolai
végzettség

Legfeljebb 10 osztály

40,1

  

22,9

Érettségi vagy posztliceális

40,0

  

28,6

Legalább egyetemi

48,3

  

28,9

Származási
hely

Székelyföld

42,6

  

33,8

Közép-Erdély

48,6

  

24,1

Partium

43,2

  

25,7

Dél-Erdély

43,4

  

30,2

Bánság

41,7

  

20,0

Észak-Erdély

46,0

  

17,4

Jelenlegi
lakhely

Magyarország

51,1

  

18,0

Németország

37,9

  

47,4

UK, Írország

29,7

  

42,4

USA, Kanada

53,5

  

28,3

Ausztria

28,7

  

34,8

Svájc

37,3

  

60,7

Egyéb Nyugat- és
Közép-Európa

33,7

  

37,1

Észak-Európa

46,8

  

34,1

Dél-Európa

44,6

  

48,0

Egyéb, nem Európa

43,3

  

15,4

Kiköltözés
éve

1990 előtt

58,0

  

6,5

1990–1999 között

61,4

  

16,9

2000–2009 között

54,2

  

39,3

2010–2015 között

32,1

  

49,1

2016–2020 között

10,3

  

45,5

Életkor
kivándor-
láskor

18 év alatt

62,9

  

12,3

18–23 év

51,4

  

26,7

24–30 év

51,9

  

33,3

30 év felett

16,0

  

31,2

A fogadó ország
állampolgára?

Igen

52,8

 

19,0

Nem

31,5

 

51,5

Összes válaszadó /
akinek született gyereke külföldön

44,2

  

28,3

Forrás: „Vissza a gyökerekhez” kutatás, 2021. Kiemelve az átlagnál nagyobb értékek.

 

6. Kötődés az „otthonhoz”

6.1. Kapcsolattartás az otthoniakkal

A kérdőívben arra is rákérdeztünk, hogy a kivándorlók milyen gyakran és milyen formában tartják a kapcsolatot az otthoniakkal, akár telefonon, interneten vagy levélben. A válaszokat áttekintve megtudhatjuk, hogy a külföldön dolgozók mennyire kötődnek még szülőföldjükhöz, bár nagy valószínűséggel válaszadóink éppen azok közül kerültek ki nagyobb eséllyel, akik intenzívebb kapcsolatot ápolnak az itthoniakkal, illetve akik valamilyen rendszereséggel követik a romániai, erdélyi eseményeket.

A következő grafikonon azt láthatjuk, hogy a válaszadók háromnegyede (76 százaléka) legalább hetente párszor beszél közeli családtagjaival. A megjegyzéseknél többen jelezték, hogy ennél a kérdésnél hiányolták a „minden nap” válaszlehetőséget, mivelhogy ők minden nap beszélnek az otthonmaradt közeli családtagokkal. A legalább havonta kapcsolatot tartók aránya a családtagok esetében 90 százalék, a barátok esetében 62 százalék, a távolabbi rokonok esetében pedig 44 százalék. Ez mindenképpen az otthoniakhoz való kötődés magas intenzitását jelenti, nagyon alacsony azoknak az aránya, akik nagyon ritkán vagy egyáltalán nem lépnek kapcsolatba otthonmaradt családtagjaikkal (alig 2 százalék), és szintén nagyon kevesen vannak, akik arról számolnak be, hogy már nincs, akivel kapcsolatot tartaniuk, feltehetően már nincs Erdélyben maradt közeli családtagjuk (4 százalék).

 

Forrás: „Vissza a gyökerekhez” kutatás, 2021.

 

A következő két kérdés arra vonatkozott, hogy a kivándoroltak hányszor látogattak „haza” a kérdezés előtti 12 hónapban, és összességében mennyi időt töltöttek otthon. Ahogy a következő grafikon is mutatja, relatív többséget azok alkotnak, akik csak egyszer (31 százalék) látogattak haza. Mintegy 22 százalékuk évente kétszer, illetve hasonló aránya a válaszadóknak egyszer sem járt otthon. Azok, akik több (minimum öt alkalommal) is hazalátogattak az elmúlt évben (azaz 2021-ben) a válaszadóink 9 százalékát teszik ki.

Kik azok, akik soha nem látogattak haza az elmúlt 12 hónapban? Nagyobb valószínűséggel válaszolták ezt az 50 évesek vagy ennél idősebbek (31 százalék), a Közép-Erdélyből származók (28 százalék), akik 1990 előtt (42 százalék) vagy 1990–1999 között költöztek külföldre (29 százalék), illetve akik az Egyesült Királyságban élnek (27 százalék). Az okok hátterében több minden állhat. Egyrészt lehet, hogy az idősebbek vagy régebb óta külföldön élőknek már nincs senkijük Romániában, aki miatt oda látogattak volna, másrészt ebben az időszakban a Covid-járvány is megnehezítette az utazásokat. Azok, akik a járvány ellenére is többször, legalább 5 alkalommal hazalátogattak nagyobb valószínűséggel férfiak (11 százalék), 18–29 évesek (14 százalék), legalább egyetemi végzettségűek (11 százalék), a Partiumból származnak (16 százalék), 2016–2020 között költöztek külföldre (16 százalék), és Magyarországon élnek (15 százalék).

 

Forrás: „Vissza a gyökerekhez” kutatás, 2021.

 

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy összesen hány napot töltöttek otthon a hazautazók a kérdezés előtti 12 hónap során. Az elmúlt évben hazalátogatók (n=1680) átlagosan 27 napot töltöttek Romániában. Azok az érintett válaszadók, akik egy alkalommal voltak otthon, átlagosan 17 napot töltöttek otthon; akik viszont kétszer, háromszor vagy négyszer látogattak Romániába, azok átlagosan 29, 33, illetve 35 napot töltöttek Romániában. Az elmúlt évben 5-nél vagy annál gyakrabban Romániába látogatók viszonylag sok időt töltöttek otthon, átlagosan 47 napot.

 

6.2. A romániai, erdélyi közéleti hírek figyelemmel követése

A kivándorlók otthonhoz való kötődésének egy másik mutatója az otthonnal kapcsolatos hírek követése. Láthatjuk, hogy a kérdőívünket kitöltők relatív többsége (44 százaléka) naponta, további 28 százaléka pedig heti rendszerességgel követi az erdélyi, romániai híreket. A napi szinten érdeklődők felülreprezentáltak a férfiak (50 százalék), az alacsonyabb iskolai végzettségűek (50 százalék), a Székelyföldről származók (47 százalék), az 1990 előtt kivándorlók (52 százalék), a Magyarországon, Svájcban, a dél-európai vagy a nem európai országokban élők körében.

 

Milyen gyakran olvas híreket, követi az erdélyi közéletet, otthoni eseményeket?
Háttérváltozók szerint (%)

 

Naponta

Hetente

Ritkábban

Egyáltalán

Neme

Férfi

50,1

26,3

20,5

3,1

Nő

39,6

28,4

28,2

3,8

Jelenlegi
életkor

18–29 év

35,4

33,9

27,3

3,3

30–39 év

38,2

30,7

27,3

3,8

40–49 év

40,3

26,4

28,3

5,0

50 év felett

54,7

23,1

20,0

2,2

Iskolai
végzettség

Legfeljebb 10 osztály

50,2

19,3

28,0

2,4

Érettségi vagy posztliceális

49,6

25,6

21,9

2,9

Legalább egyetemi

38,1

30,7

27,0

4,1

Származási
hely

Székelyföld

47,0

29,9

20,7

2,4

Közép-Erdély

43,3

26,2

26,4

4,1

Partium

42,1

23,7

29,1

5,0

Dél-Erdély

42,1

25,5

29,0

3,4

Bánság

38,9

31,9

27,8

1,4

Észak-Erdély

33,0

31,0

31,0

5,0

Jelenlegi
lakhely

Magyarország

47,3

27,1

22,8

2,9

Németország

41,9

28,8

25,9

3,4

UK, Írország

32,0

26,1

35,6

6,3

USA, Kanada

40,4

21,2

34,3

4,0

Ausztria

42,5

25,0

28,7

3,8

Svájc

50,7

29,3

17,3

2,7

Egyéb Nyugat- és Közép-Európa

43,3

32,7

21,2

2,9

Észak-Európa

34,0

35,1

27,7

3,2

Dél-Európa

51,8

28,6

16,1

3,6

Egyéb, nem Európa

53,3

20,0

20,0

6,7

Kiköltözés
éve

1990 előtt

51,9

24,6

22,2

1,4

1990–1999 között

42,2

26,8

26,2

4,8

2000–2009 között

41,8

28,0

27,0

3,2

2010–2015 között

42,7

28,6

24,9

3,8

2016–2020 között

44,4

29,1

23,4

3,1

Összes válaszadó

43,9

27,6

25,1

3,5

Forrás: „Vissza a gyökerekhez” kutatás, 2021. Kiemelve az átlagnál nagyobb értékek.

 

Ezt követően megkérdeztük, hogy akik követik az otthoni eseményeket, azok milyen felületeken teszik ezt. A válaszadók többsége a közösségi médián (elsősorban a Facebookon) keresztül tájékozódik: a romániai eseményeket követők 81 százaléka jelezte ezt. A második leggyakoribb információforrást a külföldön élő válaszadóink számára a család, az ismerősök jelentik (62 százalékuk említette). Az erdélyi magyar hírportálokról 53, a magyarországi hírportálokról 33, a román hírportálokról 29 százalékuk tájékozódik a kitöltők bevallása szerint. Azt, hogy ki milyen felületről tájékozódik, nagymértékben meghatározzák az egyén demográfiai jellemzői, ezt az alábbi táblázatban tekinthetjük át.

 

Milyen formában, felületeken követi az otthoni eseményeket, közéletet?
Háttérváltozók szerint (%)

 

Közösségi
média

Ismerő-
söktől,
családtól

Erdélyi
magyar
hírportálok

Magyar-
országi
hírportálok

Román
hírportálok

Neme

Férfi

80,8

55,2

59,4

41,0

36,7

Nő

81,7

67,0

48,7

27,9

23,7

Jelenlegi

életkor

18–29 év

87,6

67,4

45,0

26,4

21,1

30–39 év

84,1

65,1

54,1

28,7

29,9

40–49 év

78,1

63,4

54,6

36,0

31,5

50 év felett

78,7

56,8

54,8

37,7

30,2

Iskolai

végzettség

Legfeljebb 10 osztály

82,2

55,4

38,6

18,3

18,8

Érettségi vagy posztliceális

83,9

60,2

47,0

26,3

26,0

Legalább egyetemi

79,1

65,1

60,7

41,6

33,5

Származási

hely

Székelyföld

83,8

63,1

55,8

29,5

24,2

Közép-Erdély

80,7

61,6

56,2

31,8

28,9

Partium

80,1

62,7

50,8

42,2

33,8

Dél-Erdély

82,1

60,7

45,0

33,6

35,7

Bánság

80,3

52,1

40,8

39,4

39,4

Észak-Erdély

67,4

64,2

45,3

26,3

33,7

Jelenlegi

lakhely

Magyarország

79,4

62,8

59,1

37,4

30,2

Németország

85,0

57,2

45,4

26,3

29,2

UK, Írország

81,2

65,4

45,7

28,4

28,8

USA, Kanada

75,8

63,2

47,4

33,7

24,2

Ausztria

83,1

64,9

42,9

26,0

26,0

Svájc

89,0

56,2

52,1

27,4

19,2

Egyéb Nyugat- és Közép-Európa

83,2

65,3

51,5

31,7

36,6

Észak-Európa

79,1

63,7

53,8

39,6

19,8

Dél-Európa

90,7

64,8

38,9

27,8

38,9

Egyéb, nem Európa

82,1

60,7

60,7

32,1

21,4

Kiköltözés

éve

1990 előtt

79,2

58,5

60,9

37,4

23,5

1990–1999 között

77,1

61,8

53,8

40,1

27,3

2000–2009 között

79,0

62,7

53,2

31,2

30,2

2010–2015 között

85,5

64,6

51,6

31,8

31,2

2016–2020 között

86,1

61,6

46,8

24,2

31,3

Az otthoni eseményeket
követők, n=2077

81,3

62,2

53,1

33,2

29,0

Forrás: „Vissza a gyökerekhez” kutatás, 2021. Kiemelve az átlagnál nagyobb értékek.

 

6.3. Visszatérés Romániába

A huzamos ideje külföldön élőktől azt is megkérdeztük, hogy tervezik-e, hogy a jövőben visszaköltöznek Romániába. A hazatérési potenciál feltérképezése fontos aspektusa a migrációs folyamatok megértésének, hiszen a hazaköltözők valószínűleg nemcsak készségeiket, szakértelmüket és felhalmozott vagyonuk egy részét hozzák vissza magukkal, hanem olyan kevésbé kézzelfogható dolgokat is, mint a mentalitás, a munkamorál vagy a jó vállalkozói gyakorlat. Mindezek hatással lehetnének Erdély társadalmi, gazdasági alakulására is.

A válaszadók meglehetősen magas aránya (41 százalék) soha nem szándékozik visszaköltözni. A résztvevők hozzávetőleg egynegyede (25 százalék) nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy idős, nyugdíjas korára visszaköltözik Erdélybe. A válaszadók mindössze 3-4 százaléka szeretne a közeljövőben hazatérni, 17 százalékuk pedig talán néhány év múlva, illetve 13 százalékuk nem egészen biztos abban, hogy mikor költözne vissza, ha egyáltalán megtenné ezt, de a következő öt évben biztosan nem.

A kutatásban résztvevők társadalmi háttere alapján a hazaköltözés ötletét kategorikusan elutasítók alapvetően idősebbek, jellemzően a 2000-es évek előtt emigráltak, felülreprezentáltak a Magyarországon vagy az Európán kívüli területeken élők körében. Az is érdekes, hogy származási helyüket tekintve ők nem székelyföldiek, a Hargita és Kovászna megyei válaszadóink zárták ki a legkisebb mértékben a visszatérés lehetőségét. Nagy valószínűséggel ez azzal függ össze, hogy székelyföldi válaszadóink relatíve friss emigránsok, kevésbé integrálódtak a befogadó országokba, viszont nem zárhatjuk ki az etnikailag leginkább homogén, magyar tömbvidék erősebb vonzerejét sem a többi erdélyi régióhoz viszonyítva.

Az ellenkező póluson azok, akik már a következő évben visszaköltöznének, elsősorban fiatalok, nemrég hagyták el Romániát, relatív alacsonyabban iskolázottak, számottevően felülreprezentáltak a dél-európai országokban, az Egyesült Királyságban vagy az Ausztriában tartózkodók körében.

A középtávú visszatérést fontolgatók az előbbi csoporthoz hasonlóan inkább fiatalok, 2010 után vándoroltak ki, körükben felülreprezentáltak a Székelyföldről származók. Jelenleg Svájcban, Németországban, az Egyesült Királyságban, illetve más észak- és nyugat-európai országokban élnek átlagon felüli arányban.

 

Visszaköltözési szándékok, háttérváltozók szerint. (%)

 

Egy éven
belül
szeretnék
visszaköltözni

Néhány év
múlva
visszaköltöznék

A következő
öt évben
biztosan
nem

Esetleg
idős,
nyugdíjas
koromra

Egyáltalán
nem

Neme

Férfi

3,9

17,4

13,1

24,8

40,9

Nő

3,4

17,2

12,6

24,9

41,8

Jelenlegi
életkor

18–29 év

5,1

30,9

27,9

11,1

24,9

30–39 év

5,0

22,6

16,5

22,4

33,4

40–49 év

2,6

11,2

8,9

34,6

42,8

50 év felett

2,6

11,3

5,9

25,8

54,3

Iskolai
végzettség

Legfeljebb 10 osztály

6,3

18,8

10,6

24,2

40,1

Érettségi vagy posztliceális

4,0

18,6

11,9

25,6

40,0

Legalább egyetemi

2,8

15,9

14,0

24,4

42,8

Származási
hely

Székelyföld

4,5

23,7

15,2

26,7

29,9

Közép-Erdély

1,5

13,6

12,2

26,2

46,5

Partium

3,8

12,6

10,3

19,5

53,9

Dél-Erdély

5,5

13,8

13,1

26,2

41,4

Bánság

2,8

6,9

11,1

20,8

58,3

Észak-Erdély

3,0

11,0

8,0

29,0

49,0

Jelenlegi
lakhely

Magyarország

1,3

11,0

11,0

23,8

52,9

Németország

5,4

27,6

13,4

25,4

28,2

UK, Írország

8,1

21,6

19,4

26,1

24,8

USA, Kanada

5,1

10,1

7,1

35,4

42,4

Ausztria

7,5

15,0

15,0

22,5

40,0

Svájc

4,0

40,0

25,3

9,3

21,3

Egyéb Nyugat- és Közép-Európa

3,8

25,0

14,4

25,0

31,7

Észak-Európa

3,2

22,3

11,7

28,7

34,0

Dél-Európa

10,7

14,3

10,7

32,1

32,1

Egyéb, nem Európa

  

16,7

6,7

30,0

46,7

Kiköltözés
éve

1990 előtt

0,3

5,8

3,8

26,3

63,8

1990–1999 között

1,6

9,0

6,8

32,2

50,4

2000–2009 között

4,7

14,4

11,0

27,8

42,2

2010–2015 között

4,4

26,0

18,7

22,3

28,6

2016–2020 között

6,9

30,0

23,4

11,9

27,8

Életkor
kivándor-
láskor

18 év alatt

1,7

12,1

12,1

25,9

48,3

18–23 év

3,5

19,3

14,9

23,6

38,7

24–30 év

3,1

15,3

13,6

29,4

38,6

30 év felett

5,0

17,2

8,1

21,0

48,8

Összes válaszadó

3,6

17,2

12,8

24,9

41,4

Forrás: „Vissza a gyökerekhez” kutatás, 2021. Kiemelve az átlagnál nagyobb értékek.

 

7. Összegzés

Elemzésünkben azon erdélyi magyarok demográfiai, társadalmi és migrációs jellemzőit vizsgáltuk, akik huzamos ideje, legalább egy éve külföldön tartózkodtak, és kitöltötték kérdőívünket. A kutatás 2021 decembere és 2022 januárja között zajlott, összesen 2152 válaszadó részvételével. Az eredmények nem tekinthetők reprezentatívnak, azaz nem általánosíthatóak a külföldön élő erdélyi magyar migránspopulációra. Ez azt jelenti, hogy az alapjellemzők esetében érdemes a kellő óvatossággal értelmezni az eredményeket (például, hogy honnan, hova, mikor, kik vándoroltak ki), ugyanakkor a válaszadók háttérváltozók szerinti megoszlása, a strukturális és attitűdbeli jellemzők tagolódása számos érdekességre hívja fel a figyelmet.

A kutatásban résztvevők között többséget alkottak a nők (59 százalék), a csoport átlagéletkora 44 év volt. Statisztikai adatokkal való összehasonlítás alapján az feltételezhető, hogy az erdélyi magyar kivándorló válaszadóink valamivel idősebbek, mint a teljes romániai migránsállomány. Iskolai végezettségüket tekintve a résztvevők abszolút többsége felsőfokú képzéssel rendelkezik, a 25 éves és idősebb kitöltők körében ez az arány 52 százalék. Az Erdélyen belüli magyar népesség megoszlásához képest a kivándorló válaszadóink között a székelyföldiek és az észak-erdélyiek voltak felülreprezentálva. Mintegy 71 százalékuk városi környezetben nevelkedett, a falvakról származók jelentősen alulreprezentáltak közöttük.

A kérdőívünket kitöltők 48,4 százaléka Magyarországon élt a kérdezés időpontjában. A második legnagyobb számú kivándorló népesség Németországban élt (a válaszadók 16,3 százaléka), ezt követi az Egyesült Királyság (9,7 százalék), illetve az Ausztriában (3,7 százalék), Svájcban (3,5 százalék), az Amerikai Egyesült Államokban (2,7 százalék), Hollandiában (2,2 százalék) és Svédországban (2,0 százalék) tartózkodók képeztek jelentősebb csoportot válaszadóink körében. A kutatásban résztvevők esetében a többes vándorlás jelensége is tetten érhető, mintegy 36 százalékukról feltételezhető, hogy a jelenlegi befogadó országuk előtt más külföldi országokban is szerencsét próbáltak, avagy az első és a mostani külföldi tartózkodási helyük között egy időre Romániába is visszatértek.

Válaszadóink körében a migráció mértéke különböző időperiódusokban különböző intenzitású volt. Mintegy 14 százalékuk 1990 előtt hagyta el Romániát. Ezt egy erőteljes migrációs hullám követte, a kutatásban résztvevők 23 százaléka 1990–1999 között emigrált, jellemzően a 90-es évek elején és végén, egyrészt rögtön a rendszerváltást követően, másrészt az 1997-es romániai gazdasági recesszió ismét emelkedést hozott a kivándorlók számában. Válaszadóink további 23 százaléka 2000 és 2009 között hagyta el hosszabb időre vagy véglegesen Romániát, ezen az évtizeden belül az éves megoszlások viszonylag egyenletesek, a 2007-es EU-csatlakozás nem hozott újabb migrációs csúcspontot, a kivándorlást nagy valószínűséggel a 2008-as gazdasági és pénzügyi világválság mérsékelte. Újabb növekedési hullám 2010-től kezdődött, válaszadóink 25 százaléka a 2010 és 2015 közötti öt évben hagyta el Romániát. A következő, 2016–2020-as periódusban ismét mérséklődni látszik a kivándorlás intenzitása, válaszadóink 15 százaléka költözött külföldre a kutatást megelőző öt évben. Itt ismételten fontos felhívni a figyelmet, hogy a kutatás nem reprezentatív, a válaszadók megoszlása valószínűleg csak hozzávetőlegesen tükrözi a reális migrációs mozgásokat.

A 90-es években vagy korábban kivándorlók a férfiak, a valamivel alacsonyabban iskolázottak, a Közép-Erdélyből és a szórványrégiókból származók, a városiak, a jelenleg Magyarországon, Ausztriában vagy az észak-amerikai államokban élők között felülreprezentáltak. Az elmúlt évtizedben emigrálók aránya a nők, a székelyföldi és a falusi származásúak, a Németországban, az Egyesült Királyságban és általában a fejlett európai államokban tartózkodók között átlagon felüli. Az eredmények jól szemléltetik a migráció célországainak megváltozását is, amely fokozatosan áttevődött a magyarországi és részben amerikai, illetve ausztriai helyszínekről a nyugat-, közép- és észak-európai államok irányába.

A kivándorlás okait vizsgálva, azt kértük a válaszadóktól, hogy a három legfontosabb tényezőt jelöljék meg. A kérdőívet kitöltők mintegy 71 százaléka említett legalább egy gazdasági jellegű motivációt (magasabb életszínvonal, jobb munkalehetőség, jobb fizetés, a romániai gazdasági helyzet kilátástalansága, lakhatási problémák). A külföld második leggyakrabban említett vonzerejét a szakmai fejlődés, illetve a jobb (tovább) tanulási lehetőségek jelentik (35 százalék említette). Harmadik kivándorlási okként az itthoni politikai helyzetet jelölték meg a kutatás résztvevői (23 százalékuk), elsősorban a rendszerváltás előtt vagy közvetlenül a 90-es években emigrálók. Szintén fontos szerepet játszik a kivándorlásban a családalapítás vagy a családegyesítés, ezek közül valamelyiket a válaszadók majdnem egyötöde, 19 százaléka említette. A kisebbségi léttel összefüggő taszító tényezők, mint például a hátrányos megkülönböztetés vagy a román nyelvtudás alacsonynak vélt szintje is szerepet játszik a romániai magyarok emigrációjában, a válaszadók mintegy 15 százaléka nevezte meg ezt az okot.

Munkaerőpiaci szempontból a kutatásban résztvevők mintegy kétharmada, 65 százaléka teljes munkaidőben, hosszú távú (legalább egyéves), folyamatos munkaszerződés alapján dolgozott a kérdőív megválaszolásakor. Egy további csoportot azok képeznek, akik részmunkaidőben vagy rövid távú szerződéssel, vagy éppen csak alkalmi munkát végeztek, az ő arányuk 7 százalék körüli, illetve 12 százalék azoknak az aránya, akik saját (vagy családi) vállalkozásban dolgoztak. A kutatás időpontjában a megkérdezettek 3 százaléka tanult, illetve 13 százaléka inaktív volt munkaerőpiaci szempontból.

Az aktívak 57 százaléka szellemi, míg 43 százaléka fizikai foglalkozásúnak tekinthető. A szellemi munkát végzők legnépesebb foglalkozási csoportjai a műszaki, informatikai és természettudományi foglalkozások (mérnökök, informatikai fejlesztők, kutatók), az irodai, ügyviteli foglalkozások (könyvelők, irodai asszisztensek, titkárnők, logisztikusok, raktárosok), oktatók, pedagógusok (tanárok, óvónők, egyetemi oktatók, nyelvtanárok, gyógypedagógusok), felsőfokú egészségügyi foglalkozások (szakorvosok, fogorvosok, családorvosok, gyógytornászok, orvosi asszisztensek és nővérek, gyógyszerészek), technikusok és műszaki foglalkozások (informatikusok, minőségellenőrök, üzemvezetők, laboratóriumi technikusok, műszaki szerelők), gazdálkodási jellegű foglalkozások (menedzserek, irodavezetők, gazdasági elemzők és tanácsadók). A fizikai munkát végzők körében a leggyakrabban említett foglalkozási csoportok a kereskedelmi és vendéglátóipari foglalkozások (bolti eladók, értékesítők, üzletvezetők, pénztárosok, illetve szakácsok, felszolgálók, bárosok), az egyszerű szolgáltatási, szállítási és hasonló foglalkozások (raktárosok, csomagolók, árufeltöltők, konyhai kisegítők, mosogatók, futárok), az építőipari foglalkozások (villanyszerelők, víz-, gáz- és fűtésszerelők, kőművesek, festő-mázolók, ácsok, asztalosok), a szolgáltatási foglalkozások (idősgondozók, gyermekfelvigyázók, gondnokok, fodrászok, kozmetikusok), a járművezetők és mobil gépek kezelői (kamionsofőrök, targoncavezetők, gépkocsivezetők, taxisofőrök, autóbuszvezetők, darukezelők), az egyszerű ipari, építőipari, mezőgazdasági foglalkozások (gyári munkások, segédmunkások, mezőgazdaságban dolgozó munkások).

A személyes jövedelemre vonatkozó kérdésre válaszolók relatív többsége bevallása szerint 1500 és 2000 euró közötti havi személyes jövedelemmel rendelkezik (17 százalék), és közel hasonlóan magas arányban mondták azt is, hogy 2000 és 3000 euró közötti a havi személyes nettó jövedelmük. Ennél többet viszonylag kevesen keresnek: a válaszadók 7 százaléka keres 3000–4000 euró között, illetve 8 százalékuk 4000 euró fölött. A legalacsonyabb jövedelműek is viszonylag kevesen vannak a válaszadóink között: 6 százalékuk keres havonta 300 euró alatt. Az adatok értelmezésénél újra felhívjuk a figyelmet arra, hogy a válaszadók köre nem tekinthető reprezentatív mintának. Nagy valószínűséggel az alacsonyabb jövedelmű emigránsok alulreprezentáltak a kutatásban résztvevők körében.

A jövedelmi kategóriákból átlagjövedelmet becsültünk (2047 euró), majd regressziós elemzéssel megvizsgáltuk, hogy milyen tényezők befolyásolják a jövedelemszintet. A vizsgálat rávilágított, hogy válaszadóink közül a férfiak szignifikánsan magasabb becsült jövedelemmel rendelkeznek, mint a nők: a férfiak havonta átlagosan mintegy 650 euróval keresnek többet, ha figyelembe vesszük egyéb jellemzőiket is (az iskolázottságot, a kiköltözés periódusát, az aktivitás és a foglalkozás jellegét, illetve a befogadó országot). Az iskolai végzettségnek van a legmarkánsabb hatása a jövedelemre: a legkevésbé kvalifikált válaszadóink fele annyit keresnek, mint az egyetem utáni képzésben részesültek, a becsült havi jövedelmek között relatív értékben mintegy 1100 euró a különbség. A fogadó országok szerint is jelentősek a jövedelmi egyenlőtlenségek. Svájcban a legkiemelkedőbbek a jövedelmek, ezt követően az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában, majd az észak-európai országokban élők keresnek szignifikánsan átlag felett. Magyarországon tartózkodó válaszadóink jövedelemszintje a legalacsonyabb.

Kutatásunk külön kitért a külföldi integráció és ezzel párhuzamosan az otthonhoz (Romániához, Erdélyhez) való kötődés kérdéseire is. Válaszadóink többsége, 60 százaléka rendelkezik a jelenleg lakóhelyéül szolgáló ország állampolgárságával, ez Magyarország esetében 98 százalék, a többi fogadó ország esetében összességében 24 százalék. A Romániához való kötődés is hangsúlyosnak tekinthető válaszadóink körében, saját bevallásuk alapján 59 százalékuk rendelkezik érvényes román személyi igazolvánnyal, 16 százalékuk útlevéllel, illetve 37 százalékuk mondta azt, hogy valamilyen rendszereséggel kapcsolatba lép az itthoni hivatalokkal, hatóságokkal. A válaszadók többsége rendszeresen ápolja a kapcsolatot az otthoniakkal: a legalább havi szintű kapcsolatot tartók aránya a családtagok esetében 90 százalék, a barátok esetében 62 százalék, a távolabbi rokonok esetében pedig 44 százalék. A kérdőívünket kitöltők relatív többsége (44 százaléka) naponta, további 28 százaléka pedig heti rendszerességgel követi az erdélyi, romániai híreket, érdeklődik az otthoni eseményekről. Ennek ellenére a válaszadók meglehetősen magas aránya (41 százalék) soha nem szándékozik visszaköltözni Romániába, és csupán 3-4 százaléka a kint élőknek tervezi, hogy a közeljövőben (egy éven belül) hazatér.

 

 

Közzététel: 2023. január 27.

További információ: Szabó Laura, Barna Gergő (info@erdelystat.ro).

Korábbi Erdélystat-közlemények és -elemzések, módszertani leírások megtalálhatók a www.erdelystat.ro-honlapon.

 

1 http://statisztikak.erdelystat.ro/cikkek/nemzetkozi-migracios-folyamatok-romaniaban-a-2011-es-nepszamlalas-utan/106. Letöltés dátuma: 2023.01.14.

2 Ez a beszámoló a Wilfried Martens Európai Tanulmányok Központja és a Kós Károly Akadémia Alapítvány közös kutatási jelentése. A kutatást az Európai Parlament finanszírozta. A Wilfried Martens Európai Tanulmányok Központja, a Kós Károly Akadémia Alapítvány és az Európai Parlament nem vállal felelősséget a kutatási jelentésben megfogalmazott állításokért, illetve az abban található kutatási eredmények későbbi felhasználásáért. A kutatási jelentésben leírtakért kizárólag a kiadvány szerzőit terheli a felelősség.

3 https://insse.ro/cms/sites/default/files/com_presa/com_pdf/cp-date-provizorii-rpl2021.pdf. Letöltés dátuma: 2023.01.07

4 A becslés hozzávetőleges, ezt érdemes szem előtt tartani az értelmezéskor. Az első kérdés arra vonatkozott, hogy „Hány éves volt, amikor először külföldre költözött legalább 3 hónapra?”, a második pedig úgy szólt, hogy „Mióta él ebben [a jelenlegi] az országban?”, évszámban kifejezve. Figyelembe véve a válaszadók jelenlegi életkorát („Hány éves Ön?”), a két változóból azt számítottuk ki, hogy hány év telt el 2021 (bár a válaszadók 10 százaléka 2022-ben töltötte ki a kérdőívet) és az első migrációs tapasztalat, illetve a jelenlegi országba költözés között. Mivel egyik esetben életkort, más esetben évszámot kellett megadjanak a válaszadók, elképzelhető az egyéves tévedés lehetősége, ezt igyekeztünk korrigálni azzal, hogy azokat tekintettük többes vándorlóknak, akiknél a két időszak között több mint egy év volt a különbség.

5 Magyarul Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere (FEOR): https://www.ksh.hu/docs/szolgaltatasok/hun/feor08/feorlista.html. Románul Clasificarea Ocupațiilor din România (COR): https://mmuncii.ro/j33/index.php/ro/2014-domenii/munca/c-o-r. Letöltés dátuma: 2022.12.05.